Tegnap este megint találkoztam a Paptacsival, akiről kiderült, hogy Csokinak hívják. De még Csoki megérkezése előtt nagyon fontos dolgom volt, mikor gazdák hazajöttek: epret és cseresznyét kellett szedni.
A cseresznyézésben nem nagyon tudok részt venni, érthető okokból: én kicsi vagyok, a fa pedig magas! Nekem csak a lehulló szemek megcsócsálása a feladatom, de nem baj, mert ilyenkor van időm, hogy nagyon lelkiismeretesen végigjelöljem az összes fát, kerítést, és a kertünk minden sarkát. Ma is alapos munkát végeztem, mire gazdák leszedtek két tál cseresznyét…
Aztán következett az eperszedés. Gazda nem nagyon szereti, ha segítek neki, mert az én eprezésem abból áll, hogy marha nagy gödröket kaparok az eper közé, betemetem földdel az érett eperszemeket, a többit pedig letaposom, ráfekszek, lehengerezem, miszlikbe aprítom. Amúgy nagyon helyesen nézek ki, amikor a sűrű eperültetvényből csak az okos kis fejem kandikál ki. Csak az eper nem szereti annyira…
De mai epres karrierem nem tartott sokáig, mert megjelentek a szomszédban a kislányok. Kettő át is kéredzkedett a mi kertünkbe, és ott játszottak velem. Vagyis ők akartak játszani, én pedig nem annyira. Eldobták a botot, én elkaptam, de aztán messzire szaladtam vele, hogy hagyjanak már békén, ne üldözzenek. Mindig valamilyen veteménybe feküdtem, a legalkalmasabb az eper és a répa, oda a kislányok nem jöhetnek be. Gazda megtanította nekik, hogyan kell leültetni és lefektetni engem, nagyon szépen szót is fogadtam. Mivel még kicsik, nem nagyon értik meg, hogy nem vagyok süket, nem kell kiabálni, de ha rosszul mutatják a leülést, akkor tuti nem fogok leülni, akárhogy ordibálják, hogy ül!
A végén már elegem lett a kislányokból, ott is hagytam őket.
Ezután gazdák barkácsoltak valamit a teraszon, és akkor jött a Csoki. Beállt nézelődni a kapunkba, gazda pedig beengedte óvatosan, mert nem tudta, hogy fogok-e támadni vagy nem. De én okos voltam, emlékeztem, hogy reggel is milyen jó haver volt a Csoki. Először csak szimatoltuk egymást és körbe-körbe jártunk, aztán már felbátorodtunk. Több mint egy órán át szaladgáltunk, ugrándoztunk, szimatoltunk a Csokival. Néha felmentünk a teraszra ellenőrizni a gazdákat, Csoki egészen gazda lábai elé ült. Szegény Csoki, szerintem azt hitte, hogy gazdák örökbe fogadták. De a játék után kitessékeltük őt a kapunkon egy tál pörkölt kíséretében, hogy lakmározzon, aztán ballagjon szépen haza a pár házzal arrébb lakó gazdájához. (Nem vittük haza, hadd bóklásszon még, ha akar. A mi utcánkban nagyon kevés autó jár, így nincs veszélyben a szabadon kolbászoló kutya és macska.)
Csoki még egy darabig tutult a kapuban, de aztán hazament. Majd remélem, átjön máskor is. Gazdák csináltak rólunk egy csomó képet, már amennyire két kerge tacsiról lehet normális képet csinálni. Majd legközelebb válogatok párat.
Az lenne az igazi, ha egyszer kutyapartyt csapnánk. Áthívnám az összes barátomat: a Mylo havert, a Dénes cimbit és a Csokit. Biztos bírnák egymást, és együtt egy nagyot hancúroznánk... Szegény cicák pedig kimennének a világból...
Most megyek, folytatom az alvást, esős-borús időben úgyse lehet mást csinálni…
Ez itt a Csoki, így cimbiztünk egész este:
Ez itt a Csoki, így cimbiztünk egész este:
No comments:
Post a Comment