Tegnap voltunk biciklizni gazdával. Elvitt a kosárkámban a falu szélére, és onnan már szabadon futkározhattam. Azt mondta gazda, hogy nagyon jó kondiban kell lennem, mert nemsokára nyaralni megyünk, és ott sokat kell hegyre mászni és kutyagolni, és lesz mormota is.
Ti tudjátok mi az a mormota? És mi az a nyaralás?
De biztos jó lesz, ha jönnek gazdák is.
Szóval egy naaagy kört szaladtam a határban, gazda pedig kísért biciklin. Jártunk kukoricaföld mellett, napraforgók között, de sajnos nyuszit nem fogtunk sehol. Már egészen ránk sötétedett, mire visszaértünk a faluba. Ott gazda pórázon vezetett tovább, ügettem a bicikli mellett. Az azért sokkal jobb, mint a biciklis kosárban rázkódni! Fáradtan nagyon szépen tudok kutyagolni a bicikliző gazda mellett, semmi baj nem volt velem. Egészen hazáig kutyagoltam, és rendesen el is fáradtam.
Gazda nagyon meg volt elégedve, hogy ilyen jól megmozgatott, kihajtotta belőlem a felesleges tacskó-energiát, és tett az elhízásom ellen. Nagyon odafigyel arra is, hogy mit és mennyit eszem. Hiába kunyerálok a konyhában nagy éhes szemekkel bámulva rá, ha főzőcskézik, nem mindig ad falatot. Sajtot azért mindig szokott kockázni, és a kiürült tejfölös poharakat is kinyalogathatom.
Tegnap este a séta után jó mérges is volt gazda, hogy ő lelkesen próbál vigyázni a vonalaimra, erre a másik gazda két kis darab csokit adott, öreganyó pedig szalonnakockákkal etetett. Gazda rájuk is szólt, hogy ezért bicikliztet ő engem, hogy ők visszaetessék a ledolgozott dekákat… He-he, én viszont nem voltam ám mérges. Szépen bedaráltam minden felém nyújtott falatot!
Egyébként nem vagyok ám kövér kiskutya. Pont méretes vagyok a 9 kilómmal. Gazda mindig hurkának és mortadellának hív, de az se tetszett neki, mikor serdülő koromban sovány voltam. Akkor még hizlalni akart! Semmi sem jó ennek a gazdának!
Valami furcsa van ezzel az időjárással. Már nincs olyan jó meleg reggelente, mint eddig. Sőt hideg van, és tök vizes a fű is. Nedves lesz a tacskó hasa! Már nem is szimatolok az udvaron reggelente, mikor átmegyünk felkelteni vénanyót. Inkább szupersebességgel bevágódok az ágyába, befészkelem magam a takarójára, és ott üldögélek, amíg gazda elvégzi a reggeli teendőket.
A bundám még csak most vedlettem igazán bikinire, már kezdhetem is növeszteni a téli kabátot! Őrület!
…De vajon mi a túró az a mormota?!
Megyek, megnézem a cicavízióban!
No comments:
Post a Comment