A világ egy tacskó szemszögéből: Tópark sétány

Új sétálóhelyen jártunk gazdákkal: a törökbálinti félkész Tópark lakóparknál. Ez egy nagy félbehagyott építkezés, de a szellemjárta épületek arrébb vannak a tótól, így nagyon jól lehet élvezni a mesterséges horgásztavat és a körülötte szépen parkosított sétányt.
Ez itt a sétány:

Kutyust is lehet sétáltatni, még kakazacsi is van minden 50 méteren! A gazdáknak is van WC, ami ritkaság a parkoknál! Úgy 2-3 km-t lehet kutyagolni odavissza, van sok árnyékos hely, füves rész, nádas, ahol le lehet menni a vízhez, és a kedvencem: a fűben itt-ott pecások által elhagyott döglött haltetemek! A legjobb illatosítószerek a lókaki után!

Csak ügyesen kell csinálni a parfümözést, mert gazdák nem szeretik, ha dögszagom lesz. Szóval először észrevétlenül fel kell kutatni a fűben a halmaradványokat. Nem túl feltűnően, mintha csak szaglászgatnék. Ha megvan a tetem, meg kell várni, amíg gazdák nem figyelnek, és akkor mehet a fetrengés! Aztán gyorsan fel kell pattanni, eliramodni, mert gazdák észrevesznek, és már szaladnak is elzavarni onnan, és közben megszidnak, hogy „mit csinálsz, te szerencsétlen”. Ha ügyes vagyok, ennyi is elég egy kis illatanyaghoz. Bár a lókakitól hamarabb parfümös leszek, de azért a haltetem is megteszi!

A mostani alkalommal csak egy egész kicsit lettem büdös. Épp csak egy árnyalatnyi kellemes, aromás halbűzzel illatosítottam a bundámat J.

A parkos séta során találkoztam más kutyusokkal is (köztük egy szálkásszőrű fajtatársammal), de mivel a délutáni „főszezon” előtt jártunk ott, többnyire egyedül sétáltunk és játszottunk gazdákkal. Készült pár őrült kutya kép:

Gyerünk gazda, most fényképezhetsz. Egy pillanatra hajlandó vagyok egy helyben maradni...