Tegnap majdnem kipurcant kiskutya lettem!
Nem sokon múlt a kis bolhás-büdös tacskóéletem! (Persze bolháim nincsenek, és a hétvégén fürödtem is, szóval büdös sem vagyok…, de jól hangzik)
Az eset úgy történt, hogy a szokott módon alukáltam öreganyó ágyában a takarója alatt. Aztán valahogy belekeveredtem a huzatba. Vagyis a huzat gombjai közé…
Hallottam, hogy gazdák hazaértek, furcsállották is, hogy miért nem szaladok ki eléjük a teraszra. Hívogattak, azt hitték, hogy elaludtam. Nyüszítettem nekik párat, hogy jelezzem, igen nagy gondban vagyok. Azt gondolták, hogy a cicák rám csukták a szobaajtót vagy ilyesmi. De amikor beléptek a lakásba már látták, hogy nagyobb problémám van! Nemcsak beleszorultam a paplanhuzatba, hanem szabályosan a nyakam köré csavartam a huzatot. És ahogy ficánkoltam, hogy a két gomb közül kiszabadítsam a fejem, valahogy még egyszer magamra tekertem a paplant, és még két gombnyi helyet a nyakamra tekertem. Ott ültem az ágy mellett a szőnyegen, félig földre húzott takaróval, nyakamra tekert huzattal. Úgy fogott a takaró, mint egy nyakörv! Csak sokkal szorosabban!
Gazdák gyorsan kiszabadítottak, kigombolták a nyak-béklyómat, és megmenekültem! Olyan nagyon boldog voltam, alig fértem a bőrömbe, összevissza ugráltam a gazdákat, végre megint szabad kiskutya lettem!
Mert ha csak egy kicsit is meghúzom magamon a betekert huzatot, vagy beakad valahová, amikor leugrom az ágyról… hát akkor gazdák csak egy halott kistacskót találtak volna otthon… Az nagyon csúnya lett volna!
Ma reggel, mikor otthon hagytak gazdák, megfordították a takarót, hogy ne azon a részen legyenek a gombok, amerre fekszem. A párnát is megfordították, és minden második gombot kigomboltak… Azért majd óvatosabban forgolódom ezentúl… Elég hülye halál lenne belefulladni az ágyba...
Érdemes lett volna lefényképezni, ahogy takaró-pórázzal ülök az ágy mellett és nyüsszögök. De a gyors kiszabadulás fontosabb volt, kép nem készült. Ki is akadtam volna, ha gazdák nekiállnak bajba jutott tacskót fényképezni, ahelyett, hogy kiszabadítanának.
Szóval végülis bajom nem lett, ágyfóbiám sincs, ezentúl is ott fogok aludni. De lehet, hogy ma miszlikbe rágom a takarót, nehogy még egyszer megtámadjon... Csak a biztonság kedvéért :-).
No comments:
Post a Comment