Szentelek egy bejegyzést a cupievésnek, mert nagyon gyakran végzem ezt a tevékenységet, mégsem esett eddig sok szó róla.
A cupievés művészet.
Én pedig roppant nagy gyakorlattal rendelkező művész vagyok.
De tisztázzuk a cupi fogalmát!
A cupi csont. Nagy malacka nagy csontja. Lábcsont, lapocka vagy ilyesmi. Gazdák szokták beszerezni a hétvégi kajaadag megvásárlásakor aprópénzért. Vagy az otthoni, nagyhangú hentes bácsi szokta ingyen adni szatyorszámra. A cupi kis húst is tartalmaz, esetleg velőt vagy lerágható porcos részeket. A velőt öreganyó szokta kiskéssel kiszedni nekem. Azt a kést már messziről megismerem! A cupit a hűtőben kell tartani, különben borzasztó büdös lesz, és csak arra lesz jó, hogy belefetrengjek.
Cupit a nap bármely szakaszában lehet fogyasztani, én általában reggel szoktam kapni. A teraszon vagy öreganyónál lehet letelepedni vele egy kis rágcsálásra. Csak a direkt számomra kijelölt lábtörlőkön lehet fogyasztani, a földön nem, mert akkor piszkos lesz. Extrém esetben öreganyó ágyába is be lehet vinni, de csak akkor, ha nem látja senki… Veszély esetén el kell ásni az udvarban. Sajnos az erre a célra kijelölt sóderkupac kezd eltűnni, de majd keresek neki másik helyet a kertben. Talán a málnabokrok alatt…
A cupi nem közös. A cupi csak az enyém. Se a cicáknak, se a gazdáknak nem adom oda. Kivéve, ha használt, akkor már letojom, vigye, aki akarja.
A kellően szétrágott, használt cupikat bárhol ott lehet felejteni: teraszon, ágyban, udvaron, kertben. A használt cupikhoz már nem nyúlunk, mert undik. Ezeket a Dénes cimbi szokta nagy boldogan ellopni és hazavinni, vagy gazdák kidobják a szemetesbe. Használt cupi „leadása” után új cupit kell kunyerálni. Mivel a cupi a hűtőben lakik, a hűtő előtti üldögéléssel és nyüsszögéssel kell jelezni a friss cupira való igényt.
Most bemutatom a cupirágás helyes technikáját:
Lehet rágni fekve, ekkor a mellső lábakkal nagyon jól lefogható a cupi. Bár már amúgy sem szalad sehová...
Lehet rágni állva is, így nagyobb rágási erő fejthető ki... hé, gazda, mész arrébb!
Oldalról rágva, egylábas lefogással.
Háttérben a leandertelep: az alátétekből szoktam vizet lefetyelni, ha lusta vagyok felbaktatni a teraszra az ivóedényhez.
Virágos idill: csak én és a cupi
Már többször említettem, hogy milyen sokat szoktam kertészkedni. Mivel gazda mindig a kertben kapirgál, én is sok időt töltök ott vele.
Megmutatom a málnaültetvényt.
Ennek a földjében nagyon jó gödröket lehet kaparni, egész mélyeket és széleseket, és gazda nem szól rám, mert itt megengedi az ásást. Néha én is megeszem egy-két szem málnát, de annyira nem vagyok oda érte. Inkább füvet rágcsálok.
Tacskó a répasorban
Sajnos a répa nem nagyon szereti, ha kikaparom őket, sőt gazda attól sem boldog, ha átgyalogok rajta, vagy a nagy kufferommal ráülök. Itt éppen szépen gyaloglok a sorok között, és csak egy egész kicsit taposom le szegény répákat. Amúgy a répa kiásása nagyon vicces dolog. Olyankor nagyon sokat szoktam ásni, segítek a répáknak kibújni, és közben szétugatom az ásót.
Még mindig a répában vagyok, csak utamat állta egy bazi nagy körömvirág növény.
Cukkini- és dísztökföld – az érintetlen terület
Csak a kép kedvéért merészkedtem a tökföldre. Amúgy elkerülöm, mert nagyon szúrós-bökős növény ez a tök. Olyan sűrű, hogy a vastag hurka testem el sem fér közötte.
Gazda ezért a képért dupla adag sajtkockát ígért. Amit még a mai napig sem kaptam meg!
Ennyit a kertészkedésről. Most egy sétálós-levendulabokros-gülü szemű kép következik.
Baromi ronda vagyok rajta. Gazda mégis felrakta, hiába ellenkeztem. Elnyomott, szegény kistacskó vagyok!
Itt pedig a cupi mellett a másik kedvenc eledelem, a TEJ. De nem akármilyen tej: házitej!
Ebben a kis tálkában kell szervírozni, 15 másodpercet kell melegíteni a mikróban langyos boci-melegre. Majd meg kell keverni, hogy mindenhol egyenletes hőmérsékletű legyen. Csak ezután lehet a tacskónak felszolgálni.
Mivel gazda szerint szimeringes a szám, ki szoktam fröcskölni lefetyelés közben a tejet a padlóra, ezt fel kell takarítani utánam, mert csak nagyjából szoktam felnyalni.
Tejivás után jöhet a marha nagy büfizés!
No comments:
Post a Comment