Nyár van. Meleg van. Hulla vagyok!

Az elmúlt pár napot alvással és henyéléssel töltöttem. Nem mintha máskor nem azt tenném, de most volt indokom is: KUTYA-MELEG VAN!

A nap 24 órájából 20-at a szundikálással töltöttem a nappali ágyán… töltöttem volna, ha gazda nem lett volna hiperaktív kertészkedő-kedvű. Mert még a legforróbb nyári napokon is a reggelt a kertjében töltötte, és nekem munkaköri kötelességem volt segíteni neki…

És ráadásul gazda még pár nap szabadságon is volt! Már pont örültem volna, hogy hurrá vége a hétvégének, gazdák dolgozni mennek, a tacskónak pedig lehet henyélni. Erre gazda itthon maradt velem, és dolgoztatott!

Minden reggel egy „frissítő” sétával kezdtünk: boltba zarándoklás reggeliért, jutalmul házi milch és házi vajas pékáru a kistacskónak… (10 kiló alatt vagyok, megengedhetek magamnak egy kis vajacskát…. májacskát, sajtos rudat, sajtot, tejfölt…).

A „frissítő” séta és reggelizés után irány a kert! A kertbe-vonulás kezdetén mindig nagyon lelkes voltam: aknákat ástam, forgattam a földet, rágcsáltam a gazokat, kiástam néhány lótetűt, körbejelöltem a birodalom határait, néha trágyáztam is… De hamar elpilledtem a kánikulában. Még szerencse, hogy tele volt a kert kellemes árnyas helyekkel, mint a kellően nedves földű málnaültetvény vagy a hűvös-árnyékos rész a liliom-őserdő alatt. Itt pihentem, ha túlforrósodott a hurkaerőművem. Ha kiszáradtam, lefetyeltem vizet az öntözésre használt vízből, vagy felfrissítettem a bundám egy kis langyos vízzel a locsolótömlőből.

Persze azért henyélés közben is nagyon éber voltam: ha szomszédot láttam, ugattam; ha a mögöttünk lévő kertészetben bukkant fel valaki, ugattam; ha hangos autó vagy ló ment az utcán, előrenyargaltam és ugattam… Kemény meló ez a házőrző szerep!

Szerencsére minden nap még a déli nagy meleg előtt abbahagytuk a kertészkedést, és lábtisztítás után mentem is a hűvös szobába pihenni. Csak két dolog miatt voltam hajlandó felkelni: ha tejfölös doboz hangot hallottam a konyhából, ahol gazda főzőcskézett, vagy ha gazda kiült a teraszra ebédelni. Mindkét esetben kötelező a kunyerálás!

Itt éppen házi sajtos-leveles rudakkal szemezek (már csak kevés volt a dobozban, minden bájamat be kellett vetnem, hogy részesülhessek belőle).

Az elkényeztetett kistacskó így tölti a forró nyári napokat:

Teszek én a melegrekordra! A boldogsághoz csak egy hűvös szoba és a bújózsákom kell.

 Tévézünk gazdával: a takarót lenyúltam, a párnát kisajátítottam!