Elmaradtam az augusztusi kirándulások dokumentálásával. Nyaralni most nem voltunk, mert a gazdáim garázst építettek a hátsó udvarban. De azért egy-két rövidebb csavargást megejtettünk, amikor éppen nem tombolt a nyári hőség.
Egyik kedvenc sétahelyünk: a tatai Öregtó korzója
Pihizünk gazdával
Pózolós kép... amit én nagyon nem szerettem, mert milyen idióta kutya az, aki élvezi, ha egy kőfalon kell egyensúlyoznia, míg alatta ott az ordító nagy mélység!
Itt éppen vízen járok. Jelentkezzen, aki ezt utánam tudja csinálni! Hm? Senki? Hát igen, egyedülálló vagyok...
Kissé furának tűnhet, hogy a falusi kutya a városba megy sétálni, de kirándultam egy nagyot a Margitszigeten. Gazda mindenáron a többi kutyával akart barátkoztatni. De én inkább botanikus tacskót játszottam egyedül…
Muszáj volt fényképezkednem a nagy zenélő szökőkúttal. Nem mintha a kutyák úgy általában izgalmasnak találnának egy szökőkutat. Max. az oldalán lévő szagnyomokat...
Ez a nekem való terep! Nagy üres rét, sehol egy habzó szájú, rohangáló kutyatárs!
Mivel nagyon kulturált tacskó vagyok, tudom, hogy a parkokban csak szimatolni szabad. Semmi aknaásás vagy virágra pisilés!
Elfáradtam, pihenek. Azért a füleimet hegyezem, nehogy hátulról letámadjon egy játékos kedvű, nyálcsorgatós fenevad.
No comments:
Post a Comment