Túléltem életem első komoly kutyatámadását. Vagyis már igazából a harmadikat, de az első kettőnél gazdáknak köszönhetően semmi baj nem történt.
Az első esetnél még egészen kis kutya voltam. Sétáltunk gazdákkal a budakeszi erdőkben, már éppen sötétedett. Szembejött póráz nélkül egy nagy malamut féle kutya. Prédát látott bennem, meg akart enni. Felém iramodott. Futott utána a gazdája ezerrel, kiabált neki, de a malamut már becserkészett engem. Egyik gazda gyorsan felvett, a másik megfogta a malamut fejét, aki már csattogtatta felém a fogait. A nagykutya gazdája odaért, sűrű bocsánatkérés közepette elvitte a fenevadat, mi pedig enyhén sokkolva mentünk tovább.
Azóta se jártam Budakeszin…
A második eset nem olyan rég történt egy szokásos otthoni sétakör során. Az egyik háznál agarakat tenyésztenek. Van kisméretű, nagy nyurgalábú, rövid szőrű, hosszú szőrű. Egyszer az egyik hosszú lábú, gerincferdüléses rusnyaság (mondom én a hurkatestemmel) kirohant az útra. Már kiszúrta, hogy közeledem, és baromi gyorsan felém iramodott. Agár lévén nem kellett neki sok idő, hogy hozzánk érjen. De gazdák gyorsabbak voltak: egyikük felkapott, a másik szembeállt agár-pajtival. Aki egyébként akkora volt, hogy simán elérhetett volna gazda kezében. A sztori vége a szokásos: jött a gazdája, leteremtette a kutyát és a sűrű bocsánatkérések közepette beterelte az udvarukba.
Még jó, hogy én mindig pórázon sétálok, és egyébként is rögtön visszamegyek gazdákhoz, ha szólnak…
És most volt az ominózus harmadik eset.
Együtt indultunk sétálni Bocival és Mylo haverral Gyúrón. Három gazdával mentünk, már előre röhögtem, hogyan fognak szívni, ahogy a három flexipóráz madzagját összevissza keverjük!
De messzire nem jutottunk. A sarkon szembejött velünk egy marha nagy fekete dog. Kiszökött az udvarukból, a gazdája már egy ideje kergette oda-vissza az utcában. Nem gondoltuk, hogy még mindig kergeti, mikor sétálni indultunk. De a dog még kint volt. és felénk tartott. Bazi gyorsan, mert ugye bazi hosszú lábakon kicsit gyorsabban lehet futni, mint tíz centis tacskófutóművel. A hülye gazdája kiabált, hogy vegyük fel a kiskutyákat, mert a dogja veszélyes. Egyik gazda felkapott engem, másik gazda felkapta Bocit… szegény Mylo viszont lent maradt, mert a béna gyúrói öreganyó teljesen lefagyott. Nem vette fel szegényt, de még a flexijét se rögzítette le!
A dog jött!
Mylo a földön!
A dog egy fél pillanat alatt felkapta Mylo havert a fejénél/hámjánál fogva, és próbált vele elinalni. Gazda el tudta kapni Mylo haver repülő pórázát, és így kirántotta Mylot a dog szájából.
Mylo a földre esett, a dogot gazda elijesztette. A dog gazdája is odaért, rúgott a dog felé, de az már futott a másik irányba.
Közben Boci visított gazda kezében, én pedig ugatva fújtattam gazda nyalábjában. Gazda a teljesen sokkot kapott és teljesen hasznavehetetlen gyúrói öreganyó kezébe adta Mylot és Bocit, amíg ő elzavarta a dogot. Erre öcsém gyúrói öreganyó mit csinál?! Leejti Bocit! Akkorát nyekkent szegény csatlósom, jó, hogy egyben maradt.
Az engem tartó gazda emelte fel szegény Bocit a földről. Nem lett baja, és a dog is messzebb volt már, de hogy lehet valaki ilyen hülye, már bocsánat!
Gyorsan elindultunk hazafelé, bár gazda elég nehezen tudott két kutyával a hóna alatt hazamenni, de letenni nem mert minket. Ráadásul én tiszta ideg voltam, egyfolytában ficánkoltam a kezében. Mylot hozta gyúrói öreganyó, másik gazda pedig hátvédként zavarta a dogot, aki próbált újabb támadásokat intézni.
Végül szerencsésen hazaértünk, mindenki tiszta ideg volt, ember és kutya egyaránt. Ekkor vették észre a gazdák, hogy szegény Mylonak kidülledt a szeme. Nem fojt vér, egy karcolás se lett rajta egyébként. A szemdülledés pincsiknél előfordul, ha nagyon izgatottak vagy ilyesmi.
Nem tudom, hogy az izgalom vagy a dog harapása miatt ugrott-e ki a szeme, de határozottan kitüremkedett a fejéből. Gazdák körbetelefonáltak egy csomó állatorvost, végül találtak egyet, aki ellátta szegény Mylot. A dokihoz menet engem és Boci csatlósomat kiraktak otthon. Tiszta ideg voltam, míg haza nem értek.
Mylo havernak visszament a szeme magától, nem kellett műteni. De még néhányszor vissza kell mennie a dokihoz, csepegtetni is kell a beteg szemébe. És egyelőre úgy néz ki, hogy nem is fog vele látni... Nem mintha fél szemmel nem lehetne teljes életet élni. Ott van például a Retek macskánk. Ő is nagyon jól megvan a fél szemével. Félvaksin is meg lehet találni a kajás edényt és a tejes tálkát. Sőt ő még egerészni is szokott fél szemmel.
De abba nem is szeretnék belegondolni, hogy mi lett volna, ha gyúrói öreganyó nem a Mylo havert, hanem engem vagy Boci csatlósomat vezeti... Már eggyel kevesebben lennénk...
Azt hiszem, soha az életbe nem fogom hagyni, hogy bármelyikünket is gyúrói öreganyó sétáltasson... Akkor inkább otthon maradok!
Az eset óta már többször sétáltunk Boci barátommal, sőt még úgy is voltunk egy jó nagy falu körüli sétán, hogy gazda egyedül vitt három kutyát, mert Mylo haver is velünk volt... igaz kicsit piros, begyulladt szemmel. De a sétához nem kell két szem, egy is elég.
Semmilyen sokkhatás nem maradt bennünk, kutyákban. Akkor sem féltünk, ha idegen kutyák jöttek szembe (persze szigorúan csak ismerős kutyákhoz mehettünk oda!).
Egyébként Boci csatlósom még minden idegen kutyától fél egy kicsit, attól is, amelyik kerítés mögül ugat ránk. De ő az autóktól, a nagyobb zajtól és általában mindentől neszezik. De majd megszokja.
A falu körüli három kutya+egy gazda séta egyébként nagyon jó volt. Szabadon szaladgáltunk a nagy réteken, szántókon mind a hárman. Sose mentünk messzire, gazda könnyen "befogott" minket, amikor kellett. Én igazodtam gazdához, Boci hozzám, Mylo haver pedig a falkához... Nagyon jó, hosszú séta volt. Majdnem nyuszit is fogtunk.... Csak az a fránya "majdnem" ne lenne mindig ott!...
Sajnos kép nem készült, mert gazdának elég volt a három flexit cipelnie, és a falkára vigyázni, nem ért rá fényképezni.
No comments:
Post a Comment