Tudom, hogy nagyon sok kutyus nem olyan
szerencsés, mint én vagyok.
Nincs gazdájuk, nincs ágyuk, nincs meleg,
nincs simogatás, nincs saját bújózsák, nincs velőscsont és nincs sajt…
Tudom, hogy nem lehet minden kutyuson (és
egyéb állaton) segíteni, de azokon a szerencsésebbeken, akik a Futrinka
Egyesületnél várják a leendő gazdikat, lehet és kell is.
A gazda segít is: most adományért cserébe
kapott kiskendőket, én pedig azzal járulok hozzá az adományozáshoz, hogy
megmutatom nektek őket!
Kendőben elölről
Kendőben jobbról
Kendőben balról
Kendőben duda-orral
Kendőben Bocival
Boci kitakart…
Amúgy fényképezhetetlen, utálatos és
nyughatatlan vagyok, mindig a farom mutatom a fotómasinának. De most a gazda
azt mondta, hogy az árva fajtatestvéreket támogatom, ezért erőt vettem magamon:
leültem, sőt lecövekeltem, és mozdulatlanul vártam a fényképezést. Még bele is
bámultam a kamerába! Egészen adddig szoborpozícióban maradtam, amíg gazda nem
állított be egy másik képhez.
Szerinte hihetetlenül okos és jófej
voltam! A jutalmam egy egész kockasajt volt! Remélem, az adományból a mentett
kutyusoknak is jut néhány finom falat…
Nézzétek meg, hátha még van néhány tartalék kendő: http://www.facebook.com/FutrinkaEgyesulet
No comments:
Post a Comment