Szilvásváradi pisztrángos túra

Szilvásváradi túránkra az ősz egyik utolsó napsütéses, meleg napján került sor. A résztvevők a szokásosak voltak: Boci csatlós, 2 fő gazda és jómagam.

A településre három óra kocsikázás után érkeztünk meg, ahol elfogyasztottuk a reggeli szánt alutasakost és kockasajtot, körbejelöltük az autót, hogy senki se merjen hozzányúlni, míg mi túrázunk, majd elindultunk az erdőbe.

Ha tudtam volna, hogy a kis túránk hat és fél órán át tart majd keresztül-kasul a Bükk hegyein, nem indultam volna neki olyan virgoncan. Még az első emelkedőnél fogócskáztunk és játszottunk is Bocival, de hamar elfogyott az első lendület.

Nem panaszkodom, bírtam végig a strapát, de a túra után nem kellett altatni…

Nem részletezem nagyon az útvonalat: Szilvásvárad – Millenium-kilátó – Gerennavár – Hármaskút – Istállós-kő – Istállós kői barlang – Szilvásvárad

Egy csomó szép erdő, két durva emelkedő a Millenium-kilátóra és a Gerennavárhoz, majd egy szuperdurva lejtő az Istállós-kőtől a Szalajka-völgybe. Közte kb. egyenletes, kényelmes terep a bükki vadonban.

Vadakkal nem találkoztunk. Egy darabbal sem! Pedig a Millenium tanösvény oktatótáblái szerint muflont, vaddisznót és hiúzt is kellett volna látnunk!

Viszont amiből egy csomót láttunk: a fák! Fák és avar mindenütt!

Vékony törzsű fák:

Vastag szürke törzsű fák:

Fenyő és lombhullató fák vegyesen:

Fenyőfák:

Fák alulnézetből:

Fák, ahogy én, a földszintes tacskó látom:

Fák, amiket Boci kidöntött, mert nem bírt magával két hegymenet között:

Kilátás a Gerennavárról a fákra:

Amúgy itt nem volt semmiféle vár. Csak egy hegytető szép kilátással, és pár kődarabbal, ami állítólag a várból maradt. Pedig reménykedtem benne, hogy rendes vár lesz, amiben büfé is működik, ahol kapok pár útravaló falatot.

A lenti kőrakásban semmi izgalmas nem volt, csak gazda kedvéért teszem közzé. Neki nagyon tetszett, mert az interaktív túrázást látta benne. Egy tábla állt a kőrakásnál, mely a turistáknak azt a feladatot adta, hogy tegyenek egy követ a kupacra, tegyék le vele minden gondjukat a túrázás idejére, és csak élvezzék az erdőt… Már jó nagy kupac lett a tábla körül a kövekből, sokan járhattak erre. Gazdák is kerestek két jókora követ, hogy növeljék a kőrakást, én pedig diszkréten körbejelöltem a terepet…

Bekukkantottunk az ősember barlangjába is, de nem volt otthon…

A szalajka-völgyi kisvasút sínjeinél, fáradtan:

A túra végén jól megérdemelt pisztráng-vacsora várt ránk: roston sült pisztráng, fokhagymás sült pisztráng és füstölt pisztráng salátaágyon!

„Sanyarú sorsú” kiskutya lévén természetesen én is részesültem a pisztrángból, bár sokkal többet is tudtam volna belőle enni… A pisztráng finom. Felveszem a gourmet-tacskó listámra a camembert és a tejszín mellé.
Fénykép nem készült, a pisztrángot úgyis ízlelni kell, nem nézni!

  

Bónuszként egy nagyon cuki kép: útközben találtunk egy időgépet, és visszamentem három évet az időben, ahol találkoztam saját kicsi önmagammal…

 … Ez a fajtatestvér minitacskó a Millenium-kilátót őrizte, ahol a gazdája volt a belépőjegy árus. Vagyis a lakótársa, egy kaukázusi juhászkutya őrizte a kilátót. A  kistacsi feladata az volt, hogy szupercuki legyen, és elkápráztassa az összes turistát és látogatót.. Segítettünk neki a feladat végrehajtásában: három tacskó már kvantumhipercuki!

Összefoglalva megint jót túráztam, jövök máskor is! Vigyázzatok pisztrángok!