Hát ez nem igaz! Már megint
meghalt egy macskám: a Julis!
Most már elég lenne a
macskapusztulásból, mert már csak 4 és fél macskám van (azért fél, mert a Füles
macskánk kétlaki macska, két háznál is lakik egyszerre)!
Julis legalább 10 éves volt, ő volt
a rangidős macskánk. Már foga se nagyon volt szegénynek, ezért a kaját apróra
kellett törni neki. De azért a párizsi vagy a májpörkölt sose okozott neki
gondot!
Szép kis zömök cirmosmacska
volt. Serdülő macskaként került a gazdámékhoz, szintén cirmos testvérével
egyetemben. Mivel ikreknek néztek ki, a nevük Jancsi és Juliska lett.
Jancsi és Juliska valamikor naaagyon régen
Csak az
volt a gáz, mikor Jancsi egyszer megellett…
Szóval Julis helyes macska
volt. A következő tények köthetők a nevéhez:
- Ő volt az egyetlen macska,
aki a madáretetőt macskaetetőnek nézte, és árgus szemmel leste (és vadászta) a
csipegető madarakat. Valószínűleg ezért sem volt túl népszerű télen a
madárbüfénk a kis szárnyas jószágok körében…
Már serdülőkorában is nagy vadász volt, itt éppen elkapott a verebet.
Szegény már nem élt...
- Miatta lógott öreganyó egyik
székén egy madzagra erősített kis játékcsengő. Julis rendszeresen edzést
tartott a csengővel: pofozta, rugdalta, fetrengett neki. Néha egészen
feltekerte a csengő madzagját a székre, annyira püfölte. Most már nem fog senki
csengettyűzni…
- Egyszer orvul 5 macskát
potyogtatott házon kívül. A gazdák napokig keresték, míg hat háznyira egy
szénás padláson megtalálták a kiscicáival együtt. Két cicát elajándékoztak,
hármat megtartottak. Ők még ma is élnek: Kisjulis, Mafla1 és Mafla2. Előbbi
julis-színű cirmos, utóbbi kettő koromfekete, ivartalanítástól felduzzasztott
kandúr.
Ők itt éppen nem a Julis macska kiscicái, de őt sosem zavarta másik alom pesztrálása
Julis éppen elvesztette egy
szem újszülött kismacskáját halála előtt. Azt hitték a gazdák, hogy azért
gubbaszt egy álló napig a lakásban, mert depressziós. de sajnos túl későn
vették észre, hogy nem az a baja. Hanem valószínűleg mérget evett. Mert pont
úgy csinált állítólag, mint egy korábban megmérgezett macskánk. Este látták is
gazdák, hogy már felesleges dokihoz vinni, és még aznak este fél 10-kor szegény
Julis átment a cicamennyországba.
Másnap ünnepélyes keretek
között elföldeltük szegény kis testét a hátsó kertben. Már egész temető van ott
hátul. Boci nem nagyon értette, hogy miért megy a cica a föld alá, de egy-két
fadarabbal és őscsonttal eltereltem a figyelmét, míg gazdák befejezték a
szertartást.
Az ablakpárkányon nézelődve a Pufi macskával
Asztaldíszként na néhai Répa macskánkkal
Radiátoron melegedve
Viszlát Julis, jó Julis
voltál. :-(
No comments:
Post a Comment