Karácsonyi-szilveszteri játék begyűjtése

Kezdjük a legcukibb karácsonyi képemmel:

Az emberek év vége felé teljesen felpörögnek, meghülyülnek, és nagyon furcsa dolgokat csinálnak. 

Gazdák sem kivételek:

1. Sütnek egy rahedli süteményt, mintha máskor nem lehetne 4-féle sütit készíteni egyszerre...

"Gazdi, a kisgazdi felfalja a sajtos rúd készletemet!!!"

2. Behozzák az erdőt a szobába. Bezzeg, ha én be akarok vinni az udvarról egy fadarabot vagy egy cupákot, akkor hadonásznak és kiabálnak és azonnalmenjekki.  Ők meg becipelnek egy egész fát, amire csillogó kacatokat aggatnak. Meg csokit. És a csokit nem lehet leenni a fáról. Akkor minek teszik rá?!

Kisgazdival segítettünk feldíszíteni a fát.

"Naaa, gazdi, adjál már egy szaloncukrot! Lécci!"

Ez itt a fa. Kész. Lehet nézegetni. Mást úgysem lehet vele csinálni...

Boci csatlósom új univerzumot vélt felfedezni abban az aranyszínű gömbdíszben...

A fa rossz volt. Börtönbe kellett csukni. Szerintem. 

Gazda szerint a kisgazdi miatt kellett a rács, hogy ne bontsa le a fát...

... Az volt a baj, hogy így az ajándékok is rács mögé kerültek. Az én ajándékom is. Őriztem...

3. Az emberek vendégségbe járnak olyan emberekhez, akiket amúgy egész évben nem is látnak. Mondjuk a vendégség nem baj. Ott van sok kaja. Sajtos rúd, pogácsa, sajtkrémes fánk, stb.

Vendégségben első felvonás. Mindenki a maga helyén: ember a földön, tacskó a fotelban...

Vendégségben második felvonás. Boci nagyon szereti a potya-simogatást. Igazából bárkinek eladja magát egy kis hátvakarásért... Szánalmas, de neki ennyi is elég a boldogsághoz.

4. Az emberek vesznek egymásnak egy csomó ajándékot, olyan sokat, hogy nem is tudnak minddel egyszerre játszani. Mi is kaptunk Bocival egy rakás sípolós játékot: dinoszauruszt, pulykát, kisröfit, szilveszteri kisröfit. Olyan sok a nyusszogó állat, hogy még nem is értem rá mindet kibelezni. Mert az a jó játék: elkapni a nyusszogót, és addig nyusszogtatni, rágni, tépni, míg ki nem jön belőle a síp. Idegbeteg állat módon tudom ezt a játékot játszani, és a nyusszogók meg is adják magukat 5-15 percen belül. Lelkiismeretfurdalás nélkül szétrágom Boci nyusszogóit is, ő úgyis csak a használt játékot szereti.

Ajándékcsomagolás!!!

Dinoszaurusz síptalanító műtéte. A műtét sikerült. Csak a dinó nem élte túl...

Karácsonyi röfimalac nyusszogtatása

Szuperkupi ajándékbontás után

Bocika úgy kikészült az ajándékbontástól, hogy kiterült a csomagolópapírokon, és a kupi közepén elaludt...

Szilveszteri röfimalaccal. Kirágtam a seggét, úgy szedtem ki a sípot belőle :-)

Sorra veszem az áldozatokat

Boci és kisgazdi osztályozzák a nyusszogókat az új kiskocsi segítségével. Nyusszogószállító kiskocsi :-)

5. A karácsony lecsengése után jön a szilveszter, amikor az emberek hülyét csinálnak magukból, és úgy várják, hogy másnap legyen. De hát minden nap után lesz másnap, mit kell ezen ünnepelni?! Főleg miért kell gyanús parókákat felvenni, és félelmetes trombitákkal hadonászni.

Ez a kép asszem még a trombitánál is félelmetesebb...

Persze nem hülyültünk meg, hogy ingyen pózoljunk... Minimum három kiló tarja az ára!

És ha szilveszter, akkor tűzijáték... Tökre félünk Bocikával a tűzijátéktól. Pedig nálunk falun nem is olyan durva a szilveszteri hejehuja. Azért mi a gazdi lábához bújva feküdtünk a takaró alatt, és meg sem mozdultunk reggelig, nehogy elkapjon minket a durrogó-villágító-pukkanó szilveszteri vucli.

És ha még nem lett volna elég a karácsonyi-szilveszteri megpróbáltatás: beállt a tél. Az igazi, -5 fokos, fütyifagyasztó, talppárna-fájdító, farkancsordító, hóeséses tél.

Olyan hideg van, hogy felpróbáltam kisgazdi sapiját, hátha megvédi a füleimet sétáláskor.

De rájöttem, hogy a sapi nem védi meg a talpacskáimat. Azt hiszem inkább nem megyek sétálni. Inkább várom a tavaszt a takaróimba burkolózva...

Viszlát tavasszal...