Ez egy rövid bejegyzés lesz, mert a kisgazdim mindjárt felkel, és nekem fel kell vinni hozzá a meleg kakaóját. Ott majd leülök a fotelomban, és megvárom, amíg megissza...
így kezdődik minden napunk.
Csak el akarom oszlatni a kételyeket azokban, akik félnek kicsi gyerek mellett kutyát tartani. Mi gond nélkül összeférünk a kisgazdival. Én nem nyúlok a játékaihoz, ő nem nyúl a kajámhoz. Legfeljebb akkor, ha ki akar bontani nekem egy kockasajtot...
Sosem morgok rá, sosem nézek rá csúnyán, ha elegem van belőle, akkor ott hagyom, átmegyek egy másik alvóhelyre pihenni. Cserébe ő nem bánt (csak ritkán, és nem direkt), simogat, betakar (vagy püföli rajtam a takarót), játszik velem.
Elfogad engem, én elfogadom őt.
A napi fő tevékenységünket az alábbi három kép 100%-ban bemutatja:
Játszunk...
Sétálunk...
Alszunk...
Ennyi kell a boldog kutya-gyerek kapcsolathoz. Semmi több. Nem kell túlagyalni...
A felnőtt gazdák mindig ott rontják el. Az agyalásnál. Pedig én is és a kisgazdi is tök egyszerű kis lények vagyunk. Tudományosság, kutyaiskolázottság, szakértői vélemények nélkül...
Még hogy tacskó mellé nem való gyerek!!! De való! Ahogy vizsla, pitbull, pincsi, bulldog és keverék mellé is való.
CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a gazdin múlik. Pont.
Ha a gazdi erre nem alkalmas, akkor a gazdit vissza kell vinni a menhelyre...
A kisgazdi felkelt. Megyek kakaóztatni!
No comments:
Post a Comment