Már nagyon régen nem jelentkeztem, szégyellem is magam rendesen.
Ilyen nagyon szégyellem magam:
De mentségemre szóljon, hogy nagyon elfoglalt kistacskó voltam! Gazdák elmentek egy hétre nyaralni, engem pedig nagyon csúnya módon otthon hagytak! Egy egész hétig árva kiskutya voltam!
Na jó, nem teljesen,mert öreganyó egész héten, nonstop szórakoztatott. Voltunk sétálni a réten, elmentünk boltba, postára és a kedvencemhez, a hentes bácsihoz. Sokat játszottunk, bár vele fogócskázni nem lehet, csak nyugdíjas tempóban lehet sétálni. Minden éjszaka a takaró alatt alukáltam. Szóval végülis egész jól elvoltam, csak gazdák nélkül nem volt sok étvágyam. Azért nem fogytam el, sőt azóta vissza is pótoltam az elveszett dekákat.
Nagyon örültem gazdáknak, mikor végre hazajöttek, csak kicsit lassan értem ki üdvözölni őket, mert éppen a délutáni alukálással voltam elfoglalva öreganyó ágyában…
Hoztak nekem egy csomó ajándékot: 3 kutyajátékot és egy talált strandlabdát is. Utóbbit rögtön felfújták nekem, és rekordidő alatt, kb. fél perc alatt sikerült tönkretennem! Kapásból egy nagy lyukat haraptam rá, és már sziszegett is belőle ki a levegő! Ami elrontható, azt tuti tönkreteszem!
De gazda már jól ismer engem. Szemfüles volt, még a labda megdöglése előtt sikerült lefényképeznie:
Kaptam a nyaralásból egy nagy gumilabdát is, majdnem elfelejtettem. Van már sok labdám: teniszlabdák apportírozáshoz, kis pöttyös labda szaladgáláshoz, kilyukasztott labda csócsáláshoz. De a mostani a legnagyobb labdám. Akkora, hogy nem is tudom a számba venni. Emiatt elég hosszú életet jósolok neki, mert nem tudom könnyen szétrágni… De dolgozom rajta! Addig pedig gazdákkal focizunk vele. Még nem vagyok valami ügyes a lábbal vagy orral történő passzolgatásban, de azért jó kis játék.
Egy nagyon jó hírem is van: a Mylo haver hazaköltözött gyúrói öreganyóhoz! Eddig pesti kutya volt, és csak ritkán találkoztunk, de most majd sokkal gyakrabban játszhatunk és sétálhatunk együtt. Szerintem az a városi élet nem is való kutyusoknak. Ott nem lehet a réten szaladgálni, az otthoni kertben szaglászni, még parfümözésre alkalmas lókaki sincs!
Már most hétvégén is sokat voltam a Mylo haverral. Egyik nap én mentem át hozzá, másik nap pedig ő hozzánk. Megmutattam neki a csontkészletemet, a cicákat, versenyt pisiltünk a pünkösdi rózsabokrok tövében, és kergetőztünk az udvaron. Bár szegény Mylo haver már nem olyan fürge, nem is csoda, most lesz a tízedik születésnapja! Majd kikaparok neki ajándékba egy alig oszló kéthetes csontot a raktárkészletemből.
Gazdával új dolgot tanulunk: a dog dancingnek azt az elemét, amikor gazda lépked, nekem pedig a lábai között kell szlalomozni. Jó nagyokat lép, hogy a hosszú testemmel be tudjak kanyarodni. Olyan hosszú vagyok, hogy ha kerekem lenne, én lennék a villamos.
Szóval a szlalomozás még csak falattal működik, és egyszerre csak három gazda-lépésnyit tudok csinálni, mert utána már türelmetlenül követelem a jutalomfalatot. De majd sokat gyakoroljuk!
Egyik hétvégi nap nagyon rossz idő volt. nem tudtunk se sétálni, se kint játszani. Hideg is volt, úgyhogy én egész nap az ágyban henyéltem a takaró alatt, gazda pedig sütit gyártott. De nem akármilyen sütit ám, tacskókekszet! Egy kis darabot én is megkóstolhattam, bár sokkal többet is be tudtam volna falni. Így néz ki a tacskókeksz (elég pihentagyú gazdám van…):
Én pedig ilyen kicsire gömbölyödtem össze, olyan hideg volt nyár közepén!
Mára ennyi. Most mennem kell, mert egy rakás csont várja a teraszon, hogy végigcsócsáljam, és a végén elássam…
No comments:
Post a Comment