Este edzeni voltam. Hiába mondtam gazdának, hogy én nagyon jól elhenyélek otthon az ágyikómban, mégis elvitt futni. Nagyon jó kondiban lévő kistacskó vagyok, de néha meg kell futtatni, hogy a felesleges energiát ne gazdák szekálásán vezessem le. És ugye az alakomra is vigyáznom kell az ivartalanítás után felborult hormonjaim miatt.
Szóval elmentünk gazdával a határba, ő biciklivel, én tacskó-futóművel. Először be kellett ülnöm abba a hülye, kényelmetlen kiskosárba a biciklin, amíg gazda kitekert velem a néptelen földútra. Még jó, hogy olyan kicsi a falunk, hamar odaértünk. Mert nagyon utálok a kosárban utazni. Kilógok belőle, és már nem is tudok kényelmesen leülni benne, mint kiskoromban.
De azért jól bírtam a biciklis fuvarozást, és kiértünk a lakott területről. Itt végre szabadon szaladgálhattam, szimatolhattam, jelölhettem. Sajnos nem fogtunk semmit, gazda látott egy őzet, de messze volt. Pedig szívesen levadásztam volna, már csak azért is, hogy lássam gazdát, ahogy a biciklin cipeli haza az őztetemet!
Szóval elfutottam kellemes 6-10 km/h-s sebességgel a földutakon Kajászóig, aztán a Cifra-hídnál vissza. Több mint 9 km-et kutyagoltam! Már esteledett, így nem volt nagy meleg, de a nyelvem a térdemig lógott!
Egy kanyarban szembejött velünk egy traktor. Nagyon zajos, port kavaró szerkentyű volt. Gazda visszahívott, szépen félreálltunk, de túl hamar engedett el a traktor elhúzása után. Én pedig fogtam magam, és mérges ugatással utána szaladtam, hogy móresre tanítsam, amiért megzavarta a sétánkat. Már majdnem utolértem, de a józan eszemre hallgatva inkább visszafordultam gazdához, nehogy elhagyjon. Azért büszke voltam magamra, hogy olyan bátran megugattam a nagy, félelmetes traktort!
Hazafelé a faluban már pórázon sétáltam, gazda vezetett biciklizés közben. Amikor jött egy kutya, leszállt, nehogy elrántsam, de amúgy nagyon szépen ügettem mellette, nem kevertem bele biciklistül a pórázba. Az utcánkban a járdán már egyedül szaladgáltam, és szépen hazakocogtam.
Egy szem pocsolya volt az egész határban, nekem természetesen bele kellett csobbannom, és ahol nem lettem sáros, csak vizes, az is szuperül bekoszolódott hazáig a poros földutakon. Még a fejem és a hátam közepe is sárpöttyös volt. A hasam aljáról nem is beszélve… Mentem is otthon a fürdőkádba egy alapos csutakolásra.
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ilyen szépen tudok sétálni! El akartam mesélni a másik gazdának is, de ő el volt foglalva egy autó szerelésével, és már elaludtam, mire bejött a házba. Majd egyszer elvisszük őt is biciklizni, hogy lássa, milyen szófogadó és okos kiskutya vagyok!
No comments:
Post a Comment