Bár már rég ősznek kellene lenni, még mindig nyárias meleg van. Ezt én nem szeretem annyira, csak reggel és este vagyok aktív, napközben nagyon meleg van a bundácskámban, és csak fekszem jobbra-balra. Hogyan bírják ezt a pulik, kuvaszok és egyéb hosszú szőrű fajtársaim?! Én majd’ megpusztulok.
A meleg ellenére egyik délután mégis el kellett mennem gazdákkal kirándulni. Már késő délután volt, enyhült a meleg, de fárasztó volt kutyagolni.
Elkocsikáztunk Székesfehérvár belvárosáig, ami jó volt, mert szeretek a kocsi hátsó ülésén henyélni és autókázni. A belvárosban sétáltunk egy kört, a színháztól a plázáig, ahol egy kapualjban nagyon finom fagyit vettek gazdák. Meleg fagyi is volt, ami igazából jó zsíros, édes tejszínhab. Nagyon szeretem a tejszínhabot! Felváltva kunyeráltam gazdáktól, de közben lesnem kellett az utca forgalmát: járókelőket, kutyákat, gyanús egyéneket. Egyet-kettőt diszkréten meg is ugattam.
Itt éppen egy szökőkútból akarok inni:
Nem tudom, hogy ki ez a rusnya nyanya, és miért olyan fényes az orra. Szerintem egy boszorkány. Nekem meg fényképezkedni kellett vele! Egy ilyen ellenszenves banyával! Hát jól meg is ugattam! Zengett tőlem az egész középkori, macskaköves utca!
Itt egy padon pózolok gazdával:
Utcakép: tacskó potyogtatni készül a járda szélén…
A sétálóutca közepén:
A belvárosi séta után visszaültem az autóba, és a Velencei-tó partjára kocsikáztunk, a megszokott szabadstrandra, ahol már sokszor jártam gazdákkal.
Itt is sétáltunk egyet, de ehhez már nem volt sok kedvem. Inkább elhevertem a fűben, ahogy a többi napozó ember csinálta. Élethűen adom elő a döglött/napozó kutyát, nem?
Azért nem hagytam el magam teljesen, kicsit sétáltam is, és egy kis pacsálást is rendeztem a tóban. Persze csak óvatosan, nehogy a hasam alja vizes legyen!
Majdnem fogtam egy hattyút is:
Találkoztam más strandoló kutyusokkal is: két nagy fehér kuvasz-szerűséggel és egy nagyon helyes, törpetacsi lánnyal. A tacsilány nagyon tetszett nekem, szívesen hazahoztam volna játszani. Milyen jó lenne, ha gazdáknak lenne egy másik, jópofa kistacsijuk mellettem!
Itt vannak az új barátaim:
Szóval a meleg ellenére azért jót sétálgattunk gazdákkal. De én úgy elfáradtam, hogy otthon a lábmosás és bundatisztítás után már csak egy rövid „megugatomazutcátésmindenkihalljahogyitthonvagyok” szólóra volt erőm a kerítésünknél, aztán befészkeltem magam a nappaliban a takaró alá.
Jaj, ezt a jó csónakkikötős képet majdnem kihagytam:
No comments:
Post a Comment