A hétvégém nagyon mozgalmasan telt: egyik nap Etyeken jártunk gazdákkal Kezeslábos fesztiválon, másik nap pedig egész nap kerítést építettünk gazdákkal és a Mylo haverral.
Kis nagyképűséggel azt mondhatom, hogy visszajáró vendégkutya vagyok Etyeken. Mert már másodszor (de nem utoljára!) voltam ott!
A Kezeslábos nagyon izgalmas dolog: olyan, mint egy nagy séta akármelyik kis településen, csak itt nagyon sok ember jön-megy állandóan, és mindenféle finomságok illata száll a levegőben. Pár kutyatársammal is összeálltam egy-egy rövid üdvözlő-szimatolásra, de inkább a kajaosztogatós standok érdekeltek. Na nem a husikák, füstölt bio-malacok, sült kolbászkák és húsok, az nem érdekes. De a sajtok! Tej! Tejfölös kenyérlángos! Hmm, ezek ám a tacskóbendőbe valók!
A kenyérlángoshoz elég sokat kellett kunyerálnom. Itt még csak sóvárgok, de utána kaptam kóstolót:
A sajtárusoknál gazda egy csomó kóstoló-sajtkockát szerzett nekem, sőt egy helyen kis pohárban mindenféle sajtkockákat árultak, egy ilyet be is dézsmáltunk gazdákkal:
Egy csomó termelői tejből készült turmixot is vettünk, epreset és erdei gyümölcsöset kóstolgattam a kutyaitatóm aljába öntött adagomból. De a legjobban akkor vesztem meg, mikor gazdák vettek egy nagy üveg tejet! MILCH! Már régebben is szerzett gazda otthonra igazi tejet, de az osztrák nyaralás alatt szoktam rá igazán a rendes tehéntejre. Mostanra teljesen függő lettem:
MILCH! Gazda, adj MILCH-et!
Másik gazda, adj a kiskutyának MILCH-et!
Adjatok már MILCH-et! MILCH!
Végre! MILCH! Hm, ez nagyon finom, gazda! Ettől lesz jó hangos az ugatásom!
A zabáláson kívül még pancsolni is voltam a kútnál a falu közepén, amiben a múltkor elmerültem. Egy csomó kisgyereket is mindig magam köré bolondítottam egy-egy rövid simogatásra. Nem tudom, hogy mit esznek rajtam a gyerekek. Azért mert kicsi vagyok, még nem vagyok plüsskutya, se öleb. Sőt, kifejezetten rühellem, ha mindenféle jött-mentek matatják a bundám! De rendes voltam, nem ugattam szét senkit. Az szétrombolta volna az „A tacskót mindenki szereti” imázst. De a „jaj, de cuki”, „jaj, de édes”, „milyen aranyos” megnyilvánulásoktól továbbra is feláll a hátamon a szőr!
Mire az egész falut és összes árust végigjártuk, már nagyon elfáradtam. A hasamban ráadásul lötyögött a sok milch és sajt. Alig bírtam visszamászni a parkolóig.
Mire hazaértünk, ennyire nagyon elfáradtam:
Ja, és hogy milyen kultúr-tacskó vagyok: a parkolóban volt egy toytoy wc, és az okos Süti úr szépen odatolatott a toytoy tövébe, és egy szép nagyon odahurkázott! Mert az okos Süti úr a Cicavízióban látta, hogy nem szép dolog összevissza potyogtatni! Így gazdának csak be kellett pottyantania a potyadékomat a toytoyba!
Szuper intelligens kistacskó vagyok!
Az intelligenciámról jut eszembe: új trükköt tanultunk gazdával. Úgy csinál a kezével, mintha lelőne, puff-puff! és a kistacskó kifekszik. Ha kellő lelkesedéssel döglök meg, élethű oldalra dőléssel, akkor jön a falat! Jó móka!
Majd megkérem gazdát, hogy videózzon le, akkor meg is mutatom!
De vissza a hétvégéhez.
Másnap a kerítésépítés is jó móka volt: átjött a Mylo-haver a gazdáival segíteni, és reggeltől egészen sötétedésig játszadoztunk, szaladgáltunk, pihiztünk a Myloval. Nem is aludtam túl sokat miatta, sőt volt, hogy befeküdtem az ágyba szundizni egyet, menjen a Mylo, amerre akar, én fáradt voltam.
Nagyon sok jó fényképet lehetett volna rólunk csinálni, de gazda a hülye kerítéssel volt elfoglalva.
Amúgy a kerítés miattam készül. A szomszéd felől eddig csak ideiglenes kerítés volt, egy vad-narancssárga műanyagkerítés. De sajnos nagyon rossz kistacskó vagyok, sportot űztem belőle, hogy átbújjak a kerítés alatt a szomszédba. A szomszédok nem haragudtak érte, de gazdák úgy gondolták, hogy a tacskó maradjon a birodalom határain belül. Így megépült a bazi magas (legalábbis nekem), átbújás-mentes szuper drótkerítés. (Fél perc alatt tudnék alagutat kaparni alatta, de én olyat nem csinálok, mert okos vagyok!)
Szegény kis Süti úr, már csak ezer négyzetméteren szaladgálhat…
De most szaladgáljon, aki akar. Én mentem aludni...
No comments:
Post a Comment