Tudatom a világgal, hogy 2013. január 29-én végelgyengülésben elhalálozott a Csíkos nevű, matuzsálemi kort megélt macskánk.
Élt 15-20 évet, a pontos számát még a gazdáim se tudják, mert olyan régóta nálunk lakott. Már arra se emlékeznek, hogy saját macskaként született, vagy csak hozzánk költözött.
A hátsó kertben helyeztük örök nyugalomra, a barackfa tövébe. Jelen volt öreganyó (ő volt a temetkezési vállalkozó, mert ő ásta a gödröt), Boci csatlósom (aki szart a temetésre, inkább az élő macskákat kergette) és jómagam. Részemről csak hátráltattam a temetést, mert nem értettem, hogy miért szórunk földet szegény Csíkosra, öreganyó nem veszi észre, hogy betemeti? Minden áron ki akartam kaparni. De aztán belenyugodtam, hogy szegény Csíkos már ott marad a föld alatt.
A többi gazdám dolgozott, ők nem vettek részt a szertartáson, csak este értesültek legöregebb macskánk haláláról.
Csíkossal sosem volt jó kapcsolatom. Sőt semmilyen kapcsolatom se. Már kiskutya koromban is (azt a rohadt, az már 3 éve volt!!!) utálatos, szenilis öregmacska volt, aki nem tűrt meg más állatot maga mellett. Se macskát, se tacskót.
Azért jó Csíkos volt, gazdáknak hiányozni fog. Nekem amúgy nem annyira. A cupi-készletem jobban hiányozni, ha eltűnne. Bár azt simán kiásnám a föld alól, ha esetleg öreganyó azt is eltemetné.
Ő volt a Csíkos macska:
Csíkos halálával a Julis macska lett a rangidős, ő is már 10 év fölötti kort ért meg.
Most már csak 7 macska tartozik a háztartásunkba:
Julis, Kisjulis, Mafla1, Mafla2, Füles, Hubertus és a Retek, a legnagyobb haverom. Mert a Retekkel lehet egy kicsit játszani, néha még dorombol és hízeleg is nekem. Ha kedve van, óvatosan pofozkodni is szoktunk, de én nem tudok szépen játszani, ezért hamar otthagy általában.
Most nem jut eszembe semmi frappáns befejezés, úgyhogy csak: viszlát Csíkos!
No comments:
Post a Comment