Vendégségben Pankánál

Panka.

Ahogy a világ látja: fiatal harlekin törpetacskó lány egy kis ugatós vehemenciával.

Panka.

Ahogy én látom: jószagú, guszta tacskólány, de akkora szája van, hogy félek a közelébe menni, mert nagyon veszelmes. Amolyan egyeduralkodó típusú tacskó. Egyébként a Boci csaja…

Ő itt Panka:

Rövid kis ismeretségünk Pankával úgy kezdődött, hogy Panka fázott, hiányzott neki egy bújózsák. A gazdái olyan rendesek voltak, hogy akartak neki szerezni egy zsákot. Az én gazdáim pedig olyan rendesek voltak, hogy varrtak neki egyet, sőt el is vitték hozzájuk. Ha már a zsák ment Pankához, mentünk mi is, tacskók.

A budai kertes házuk előtt megállva már hallottam is Panka, a 4 kilós tacskóveszedelem ugatását. A járdán találkoztunk, korzóztunk Pankával és gazdákkal egy darabig, Panka ugatott, Boci szirénázott, én pedig féltem. Nem győztem gazdák lába mögé bújni és az ölükbe kéredzkedni. (Közben azon gondolkodtam, hogyan fér ennyi ugatás egy ilyen kiskutyába. Boci szirénázása túró ehhez képest!)

Hát jó, ez az első látásra barátság nem jött össze: bementünk a kertbe. Ott egy kicsit jobban megbarátkoztunk, Boci egész bátran szimatolta Pankát. Panka ugatott és szaladgált…. Én pedig tovább féltem…

Következő lépés: bementünk Panka lakásába. Vagyis a gazdái lakásába… öhm … Féltem tőle, hogy ez marhára nem jó ötlet, mert ott tuti leharapja a farkincám, mert behatolok a területére. De nem így lett. A miheztartás végett egy kicsit megugatott (és egyszer elkergetett a bejárati ajtóig), de utána megbékélt, és kényelmesen befészkelte magát hol a saját, hogy az én gazdáim ölébe. Bocival viszont nagyon jól kijött, a végén együtt szundikáltak ölben feküdve.

A bújózsákot megkapta, de egyelőre nem érdekelte, mert el volt foglalva a szórakoztatásunkkal. Remélem, hogy azóta azért használja. Én használom ám az enyémet!

Pankának egyébként van egy nagykutya lakótársa is, őt nem láttam… csak hallottam. Annyi elég is volt belőle, mert én roppant ijedős kutyus vagyok. Még a kicsi Pankától is teljesen betojtam.

Hát ennyi volt első találkozásunk Pankával. Boci élvezte, én inkább megijedtem… na jó a végén már egész ellazultam…

Majd még lehet, hogy találkozunk a Panka-falkával, de az biztos, hogy Boci csaja marad. Már csak a harlekin bundájuk, és mini-virsli termetük miatt is összeillenek.

Ezek a képek nagyon jól tükrözi viszonyomat Pankával:

  

Harlekin álompár – hát nem cukik így együtt:

Egyébként a képek válogatása közben néha még én magam sem tudtam, hogy melyik az én hű Boci csatlósom és melyik Panka. Mert ugye a fényképnek nincs illata, hogy szag alapján beazonosítsam… Ha nem látszik Boci kék szeme, akkor simán összekeverem őket.

Ezt a közös képet nagyon nehéz volt összehozni. Gazda legyen a talpán, aki három izgága tacskót egy pillanatra sorba tud állítani!

És most jöjjön egy kollázs Bociról:

Most pedig én jövök, a csodálatosan szép barna hurkatacskó!