Tudjátok, mi az a lehalászás?
Lecsapolnak a tóból egy csomó vizet. A maradék vízben a halak nem férnek el, ezért ki kell szedni őket, hogy elvigyék
őket egy nagyobb vízbe. Illetve a szerencsétlenebbek nem mennek másik vízbe.
Halászlébe, serpenyőbe, grillrácsra és forró olajba mennek…
De térjünk vissza a lehalászáshoz. Úgy történik, hogy csónakos és derékig
gumicsizmás emberek 400 méteres hálót dobnak az Öreg-tóba, majd kihúzzák szép
lassan a partra. A háló tele lesz hallal, és lehet belőle válogatni.
Kértem gazdától képeket, hogy megmutassam, milyen is volt ez a lehalászós dolog idén a tatai
Öreg-tó partján.
Ez volt a tó széle, ahol az emberek húzták a hálót:
Itt már a partnál voltak a halak, ahol az emberek tülekedtek értük:
Boci csatlósom nem túl okos, ezért ő csak bambán bámult maga elé, és a
tavat nézve az élet értelméről filozofált
A halaknak nagy fesztivált is rendeztek sok halas kajával, vásárral,
tömeggel. A fesztiválra mi kistermetű ebek is bemehettünk, már reggel 9 órakor
toporogtunk a tóparton, hogy a halászást lessük.
Az esemény után még korán lett volna halat enni (legalábbis gazdáknak, az
én bioritmusomba simán belefért volna fél kiló pontyszelet), ezért elsétáltunk
a közeli Cseke-tóhoz és a körülötte lévő angolparkhoz.
Körbesétáltuk a tavat a körülötte futó szép őszi sétautakon. Nyugisabb hely
volt, mint a nyüzsgő Öreg-tó, tele volt őszi illattal és hulló falevéllel.
A bundám egészen beleolvadt a tájba, észre sem lehet venni, ugye?
A tó körül voltak kis mesterséges szigetek is fahidakkal, lehetett padon
üldögélni, napocskázni, más kutyákkal szaladgálni.
Árnyékban, rejtőzködve...
Pihenek egy csöppet...
A tókerülés után visszatértünk a halas fesztiválra, és végre vettünk halat!
Ilyen sokan ültek már az asztaloknál, de azért a nagy tömegben hal és hely is
jutott nekünk.
Ezeket a csodálatosan ínycsiklandozó harcsaszeleteket és pisztrángot faltuk
be gazdákkal: nekem és Bocinak is jutott belőle bőven.
Még legalább 3 ilyen pisztrángot el tudtam volna ropogtatni, de vigyáznom
kell a vonalaimra… gazda szerint...
A halacskákat egy Öreg-tó kerülő 2 órás sétával mozogtuk le: az erdő nagyon
szép volt így ősszel, sokat szimatoltunk és csatangoltunk. A túlparti sétányon
pedig kutyusokkal barátkoztunk és a parti homokban randalíroztunk.
Hűen önmagamhoz: elbújtam Boci mögé a fényképező elől
Bandázás egy izgága vizslával és egy félénk terrierrel
Végül a kötelező kép a tatai várral:
No comments:
Post a Comment