Babahordozó és pihenőszék a kisgazdának… és a kiskutyának

Már megint rázendítettek a gazdáim erre a kisgazda-őrületre. Már hónapok óta a kisgazdával szekálnak. 

De én még mindig nem tudom, hogy mi az a kisgazda. Valami gyerek vagy mi, de én ettől nem leszek okosabb. 

Csak annyit látok, hogy a gazdám egyre csak hízik-hízik, már akkora a hasa, mint a Szomszéd Süti kutya kosárlabdája. Lassan már nem is tudok hozzábújni, mert visszapattanok róla…

Az állítólagos kisgazda miatt a játszószobánk is fel lett forgatva, tele van mindenféle kacattal, a játékainknak már alig jut hely benne! Azért még szoktunk ott játszani, csak a meghízott gazdám nem tud szaladgálni utánunk, mert olyan nagyon kövér lett. Csak labdát dobálni és lufit passzolgatni tud...

Gazdák legújabb szerzeménye a kisgazdának: egy pihenőszék, íme:

Részemről el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen labilisnak kinéző, kicsi fekhelyű, kényelmetlen valamiben hogy a fenébe tudna bárki pihenni?! 

Szerintem a kanapé és a bújózsák sokkal praktikusabb. 

Mondjuk, a katicák megmozgatták a fantáziám, 3 perc alatt szétrágtam volna az összest, ha a gazdák egyedül hagynak velük…

A másik szerzemény a kisgazdának: egy babahordozó. Olyan, mint a hátizsák, amiben régen Bocit biciklizni vitték a hátukon a gazdák. Csak ezt elől kell hordani, és kilógnak belőle a lábak.

Ha a pihenőszéket nem is, ezt a babahordozó dolgot én is kipróbáltam. Nem önszántamból…

A gazdi elkapott, felfordított és belegyömöszölt a hordozóba.

Aztán becsatolt jobbról, balról.

És a tacskó szállításra kész!

 Kiszállhatok végre?!

Mondanom sem kell, hogy Boci csatlósom sem úszta meg a hordozót. Ha én szenvedek, ő se maradjon ki!

De megbosszultuk az elkövetett kutyakínzást: úgy összeszőröztük az egész hordozót, hogy a gazdi egy órán keresztül húzogathatja rajta a mágikus hengert, mire kitisztítja!