A gazdáim valami puccos helyen jártak a hétvégén, mert úgy kicsinosították
magukat, hogy idegennek nézve majdnem megugattam őket. Én a „hagyományos”
pólós-macigatyás gazdákat szeretem, különösen ha sétára felszólítva lengetik a
hámomat és a pórázomat.
Vagy a kockasajtot is lengethetik. Akkor is szeretem őket.
Bár ha kockasajtjuk van, akkor tök mindegy, hogy mi van rajtuk, olyankor NAGYON
szeretem őket…
Tehát a gazdák kiöltöztek, és nem akarták, hogy mi tacskók kimaradjunk a
csinosodásból: Bocival nekünk is be kellett öltöznünk. Frakkot szerencsére nem
kaptunk. Csak nyakkendőt.
Bár gazda először ezzel a buzis hajdísz-virággal
próbálkozott:
„AZONNAL vedd le rólam! Húzza a fülemet! Jáááájjjjjj! Kutyakínzás!!!”
Így festek csokornyakkendőben. Kicsit pincéres hatást keltek, de a bundámon
csak a fehér nyakkendő érvényesült igazán
Boci sem maradhatott ki a beöltözésből – szokás szerint ő még élvezte is
„Ó Uram, kérlek szánj meg, és adj nekem normális gazdákat! De gyorsan, mert
a mostaniaktól idő előtt hülyét kapok!”
Fiúk elegánsan – Ahogy Will Smith mondta a Men in Black-ban: hármunk között az a különbség, hogy NEKEM ez jól áll!
.JPG)
Most zavarban vagyok… Remélem, ezt az idióta pózolást nem látják a kutyahaverok…
Itt repül a kockasajt!
Jelentem, megérte a pózolás: a gazdák a puccos helyről egy adag sajtos
rúddal tértek haza – elnyertem méltó jutalmamat!
No comments:
Post a Comment