I. Deményista Piknik

Vérdeményistaként nem hagyhattam ki példaképem  első hivatalos népgyűlését, amit 2014. június 22. napjára, a Pákozd-Sukorói Arborétumba álmodott meg a vezérem: az első deményista pikniket, röviden DePi-t!

Ő itt Demény, a vizsla.

Itt éppen nem annyira adoniszi, de a vezér is csak ember… vagyis kutya!

A gazdáim is készültek a rendezvényre: vettek adományként egy karton kutyakonzervet árva fajtársaim részére, és sütöttek egy nagy zacskó tacskó-alakú májkrémes-répás kutyakekszet.

Kutyakeksz in progress

Még Boci régi kutyapelenkáit is elcsomagolta a gazda, ezt egy rászoruló fajtársamnak ajándékoztuk.

Az arborétumba vezető utat el sem tudtuk volna téveszteni:

A tett színhelyén már a parkolóban éreztem, hogy itt bizony kutyatömeg van! Centiméterenként végigszagoltam az egész sétautat a parkolótól a gyülekezőhelyig, ahol ez várt rám:

Gazda, kérek egy sámlit, hogy nagyobbnak nézzek ki!

Nem számoltam össze, hogy hány kutya és hány gazda jelent meg a pikniken, de nagyon sokan voltunk. A kutyák java vizsla vagy egyéb nagytestű jószág volt. 

Fajtatársaim közül összesen két szálkás és egy félszálkás szőrű tacskóval találkoztunk. 

Néhány kisebb termetű kutya is képviseltette magát, velük Boci bátrabban barátkozott, mint a nagyokkal:

Figyelj haver, szállj ki a seggemből! Nem látod, hogy éppen fűzöm ezt a kis rókaszínűt?!

Én tuning-vizslának vallom maga (vizsla, csak tuning futóművel), ezért nagyon jól elcimbiztem a vizsla-haverokkal is. Már amikor éppen megálltak egy helyben, mert ezek a vizslák olyan idióták, hogy egész nap fel-le rohangálnak!

 Mindenki nyugodjon meg: nem kapta be a vizsla a fél arcomat. Nem is hagytam volna neki. Csak furi a kép.

 Színtestvér

Szia gazda, elmentem bandázni, majd jövök!

Gazda a tacskókeksszel szerzett néhány rajongót:

 A kis kormos képűek teljesen rákattantak a kekszre, már attól féltem, hogy hazajönnek velünk a kaja miatt!

Vizslát is fogtunk a keksszel. Baromira nem zavarta, hogy nem vizsla-alakú!

A nagy felfordulásban és tömegben szükségem volt egy kis magányra, ezért körbesétáltuk a kutyaúsztatónak kijelölt kis tavat, hogy kicsit egyedül lehessünk.

Magányos farkancs. Vagyis tacskó...

Ilyen egy igazi kutyás rendezvény: bandázás, úszás, party:

Vizsla a vízben. Mi más?

Természetesen én nem úsztam a tóban. Csak lefetyeltem belőle. De azt is csak akkor, amikor nem rohangáltak mellettem őrült, víztől csatakos vizslák, spánielek és labradorok.

A piknik részeként tettünk egy rövid sétát az arborétum körül:

 Nem voltunk ám olyan ambíciózusak, hogy mi vezessük az egész vonulást. Mi csak ügettünk gazda nyomában, nehogy elhagyjon minket!

Szegény Bocika olyan kis bamba volt, hogy néha elveszett a lábak tömege között, lemaradt, és csak toporgott bután. Gazdának kellett néha cipelnie, hogy ne essen pánikba az idegenek között.

Pózolós kép gazdával, mögöttünk a Velencei-tó…

… és egy vizsla, aki belepofátlankodott a képbe J.

Ezentúl ezt a képet fogom a gazdák orra elé tolni, ha azzal a hülye indokkal nem hajlandók cipelni a farom, hogy túl kövér és nehéz vagyok:

Az egyik program egy vadászbemutató volt. Okos vizslákok mutatták meg a vadra mutatás, nyomkövetés, vadmegtalálás és tóból gumikacsa-kihozás tudományát. Nagyon ügyesek voltak. 

Én biztos nem mutattam volna meg a vadat a gazdának! Megettem volna szőröstül-bőröstül egyedül a bokorban! 

A tóba bedobott gumikacsát pedig pecázza ki, aki bedobta!

A bemutató végén szemrevételeztem a segédeszközként használt állatdarabokat.

Nem voltak izgalmasak. Egy doboz kockasajt jobban lázba hoz.

Amikor a gazda nem engem fényképezett (ami egyébként felháborító), a következő négylábú résztvevőket sikerült lencsevégre kapnia:

Darázsderék és szupermodell csülkök. 

Kicsit irigykedem...

Szálkások: no para, nálunk van a kajás hátizsák

Elmélyültek.

Valahogy hasonlítanak egymásra. Aranyosak.

Tippelnék, hogy a két falatozó gazdi közül ki szokta a vacsit osztani...

Batman-vizsla

 Gyakori jelenet: lógó nyelvvel rohangáló vizsla

Séta utáni relax

Utóugatás:

Azzal a burkolt szándékkal érkeztem reggel a rendezvényre, hogy megdöntöm Demény uralmát, puccsot követek el, és átveszem a hatalmat, mert nyilván vannak vezetői ambícióim. (Két másodperc erejéig le is ugattam a vezért, mikor gazda tacskó kekszet osztogatott néhány kutyának, köztük Deménynek is.)

Aztán meggondoltam ezt a diktátor-dolgot. 

Túl sok volt a nagykutya: a legtöbb rohangálós, izgága vizsla, labrador és golden retriever. Még egy dog is. És néhány kiabálós, idegbeteg-típusú gazda, akik még nem tették 100%-osan magukévá a deményista tanokat. Ilyenek felett én nem akarok uralkodni. Inkább maradok kiskirály a magam 3 gazdás, 1 Boci csatlósos kis világában, és őrzöm a birodalom határait. Őket már legalább jól megneveltem, nem kell velük különösebben vesződni.

Természetesen továbbra is nagyra tartom Deményt, ideológiai vezéremet, de meghagyom neki a hírnévvel járó kellemetlenségeket és kötelező társasági eseményeket. 

Meg a töpit is meghagyom neki. 

Nekem van tacskókekszem!!!

ÉLJEN A DEMÉNYISTA PIKNIK!!!