Süti úr büntetésben és vadászaton

Ma reggel nagyon buta kiskutyus voltam. Majdnem ki is nyuffantottam magam!

… Azért ennyire nem drámai a helyzet, de nagy hülyeséget csináltam, az tuti.

Gazdával minden reggel átmegyünk vénanyóhoz, de engem ilyenkor nem szokott megkötni, szabadon átszaladok a harmadik házban lakó nagymamához. Az utcánk ilyenkor tök kihalt, nagyon ritka, hogy autóval vagy emberrel találkozunk. Néha így reggelenként már megugattam pár biciklivel vásárolni igyekvő vagy buszra gyalogoló szomszédot, de ők mind tudják, hogy hangos és roppant mérges, de amúgy beszari és ártalmatlan tacskó vagyok. Nem is vesznek komolyan.

Ma viszont az utcán őrködtem, míg gazda egy pillanatra nem figyelt rám, mert lement a garázsba. Épp akkor jött egy idegen pasi biciklivel. Tudtam én, hogy nem kellene foglalkozni vele, ott kellene maradnom a járda szélén a fenekemen. De olyan ellenszenvesen tekerte azt a biciklit! MUSZÁJ volt megtámadnom! Szaladtam utána, és vadkutya módon ugattam, és mivel ő nem ismert, még gyorsabban tekert, én pedig még hangosabban ugattam! Nem kaptam volna oda a világért se a lábához (még a végén beverem a pici buksimat), de ő mégis félt tőlem, próbált menekülni. Már majdnem halálra ijesztettem, és csak kergettem tovább, hiába visszhangzott valahol mélyen a fejemben gazda hangja, ahogy ordibál utánam.

Már a harmadik szomszédnál jártunk az ellenséges biciklissel, mikor pont a támadás tetőfokán jött szembe egy autó! Én persze nem vagyok buta, ahogy közeledett az autó, én le is fékeztem a legközelebbi autóbejárónál. Hagytam a biciklist a fenébe, ott állva megvártam, amíg a kocsi elment. Nem kellett miattam fékeznie vagy ilyesmi, arrébb álltam én időben, de azért mégis nagyon megijedtem. Autó jobbra, biciklis balra, és amint tiszta lett a terep, kotortam is hazafelé. Na nem mintha annyira megijedtem volna a teli torokból engem szidó gazdától, inkább a kis tacsiéletemet féltettem. Nem is kellett gazdának befelé parancsolgatni, besprinteltem én ezerrel a biztonságos udvaromba. Gazda jól megszidott, most komolyan is vettem, mert tényleg veszélyben voltam a hülyeségem miatt. Eldobtam magam neki hasra a lépcsőn, hogy lássa mennyire megbántam. Kaptam pár seggre ütést, de csak legyintések voltak. Tudom én magamtól is, hogy rossz kutya voltam.

Büntetésből nem is mehettem utána vénanyóhoz, gazda otthon hagyott az udvaron. Nem nyüszítettem, jogosan hagyott otthon. Megvártam a lépcsőn, és csak óvatosan közeledtem hozzá, mikor visszajött, de már nem haragudott.

Azt hiszem, a héten nem megyek többet vénanyóhoz, otthon kell maradnom… Sőt lehet, hogy ezután szigorúan csak pórázzal megyek… Az ilyen buta kistacskókkal sajnos máshogy nem lehet…

Azért jó dolog is történt velem. Tegnap este elmentünk gazdával sétálni. A nagy meleg miatt két napja nem sétáltam, mert nem volt kedvem. A Dunánál voltunk csak, de az nem igazi séta, csak pacsálás volt.

Szóval tegnap este elmentünk egy körre gazdával. Kimentünk a rétre is, aminek most nagyon megörültem, még a kaszálás utáni, szúrósabb növényvégek ellenére is. Nagyon jót szimatoltam, nyúlnyomokat is találtam. Egy nagy lyukat jó sokáig kapartam, hátha kijön belőle egy pocok vagy valami, de sajnos éppen nem voltak otthon. Pedig nagyon szívesen megráncigáltam volna egy húsos pockot vagy mezei egeret. Nem mentünk el a réten a tóig, mert gazda a rét közepén látott ügetni egy rókát, azzal pedig nem jó összefutni. Mert a nyuszi elszalad előlem, ha megkergetem, de a róka nem biztos, még összeverekednénk. És én, mint hivatásos borz- és rókademográfiai menedzser, tuti nem hagytam volna támadás nélkül egy rókát.

Róka vacsi nem lett, de azért jót sétáltam. És mire hazaértünk, ott termett az udvaromban a Mylo-haver a gazdáival! Már két házzal arrébbról éreztem, hogy itt valami izgalmas járt, aztán a kapunknál már teljesen megőrültem, hogy engedjen már be a gazda! Nagyon jót hancúroztunk a Mylo-haverral. Megmutattam neki, hogy milyen ügyesen focizok, de a csont-kincstáram közelébe nem engedtem ám!

A szuper estét pedig egy extra hosszú sípolós hangversennyel zártam, gazdám nagy örömére…