Süti úr állatorvosnál

Már nem vagyok beteg kiskutya! Gyógyult, egészséges, ragyamentes tacskó vagyok!

De a doki nénit nem úsztam meg. Volt seggbe szúrt injekció, bűzmirigy nyomkodás és kaptam egy rakás tablettát, amit gazdának kell tíz napig tömni a számba. Szóval minden oldalamról jött a „segítség” a csalánkiütések ellen. Már amennyire segítségnek lehet nevezni, ha a seggemben turkál valaki. Mi a bánat köze lehet szegény bűzmirigyemnek a csalánjaimhoz? De megkaptam a magamét, az tuti! Úgy vonyítottam, hogy a váróteremben sorakozó 2-3 kutya biztos összecsinálta magát, hogy mi vár még rájuk!

Amúgy nagyon rendes hely ez az orvosi rendelő, Érden van, itt a címe: http://www.allatorvoserd.hu/. Most oltási és ivartalanítási akció is van náluk!

Már jártam itt többször is. Sajnos. Először a kificamított lábacskámra tettek kötést, másodszor bűzmirigy nyomkodáson voltam, és most megint azért jártam ott.

A dokik normálisak, szeretik a kistacskót, csak a kistacskó morog rájuk fenyegetően. Nem harapnék meg a világért sem senkit, de kedves nem leszek, de nem ám! Az asszisztens is rendes, egyfolytában jutalomfalattal és kutyafogkefével akart tömni. Persze, majd pont bűzmirigyezés közben fogok kutyakaját rágcsálni! A kutyafogkefét pedig nem szeretem. Otthon is csak addig játszom vele, amíg kiszedem a csomagolásból.

A váróterem is nagyon izgalmas hely, mert körben a polcokon kutyatápok vannak, és finom kajaszag terjeng mindenhol. Mindig van pár kutyacimbi is, de most nem nagyon barátkoztam, mert eléggé ugattam, és gazda inkább kivitt az utcára, amíg várakoznunk kellett. Amúgy tuti szétugatok mindenkit, és körbejelölöm a terepet… A dokiasztalon viszont már nem voltam olyan nagy hős. Amikor a doki néni már végzett velem, és számítógépen regisztrálta a rajtam végzett szadizásokat, már nem volt nagy szám. Úgy bújtam gazdához, hogy majdnem fellöktem. Mindig belefúrtam magam az ölébe, és még akkor se tudott lefejteni magáról, amikor már elfáradt a keze a 9 kilós farom tartásában. Ám amikor végre letettek a földre, és rám csattant a póráz, úgy tűztem kifelé a rendelőből, hogy gömbvillámnak néztek!

A héten nincs olyan nagy kánikula, sőt ősz van. Viszont ez az idő sokkal alkalmasabb kutyasétáltatásra. Egyik este a réten voltunk gazdával. Egészen a gyúrói halastóig elmentünk. Visszafelé alig tőlünk 5 méterre ugrott ki a nyuszi a bokorból, de sajnos elugrándozott, mire a észrevettem volna. A nyomán kajtattam csak izgatottan, nyuszipörköltet megint nem fogok vacsorázni… Nagy ívben elkerültük a legelésző lovakat, csak egy vágtázó paci keltette fel a figyelmemet, és a réten találtunk egy lócuccot is. Siettében elhagyta egy paci. Kutyahámnak nézett ki, de nagyobb volt. Egy lókantár féle lehetett vagy valami ilyesmi. Gazda felakasztotta egy út melletti oszlopra, hogy megtalálják, én pedig jó alaposan megjelöltem az oszlopot, hogy tudják, ki találta meg…