A hétvégén olyan meleg volt, hogy majdnem megsültem a bundámban. Már az is bőven elég lett volna, ha három napig csak fekszem elnyúlva a teraszon, és próbálok nem hőgutát kapni. De gazda mindig csinál valami izgit, én pedig nem akarok kimaradni semmi jóból! Csak egy kicipzárazható bunda kellene.
Nagyon sokat dolgoztam a hétvégén: gazdával kertészkedtünk (én aknákat kapartam és ínyenc módon csócsáltam a jóízű fűszálakat); füvet is nyírtunk (bár engem felcsukott a gazda a teraszra, mert valamiért nem szereti, ha követem a fűnyírót és folyamatosan ugatok); esténként locsoltuk a kerteket (azt általában élvezem, mert lehet dagonyázni, de most mindig nagyon fáradt voltam a játékhoz); öreganyónak segítettem csirkealkatrészeket válogatni az ebédhez (és a selejteseket szelektálni a bendőmbe).
Így nézek ki, amikor naaagyon melegem van és hűtöm magam:
Egyik meleg délután gazda szörnyű dolgot csinált velem: vízbe akarta fojtani szegény kistacskót! Kétszer is!
A kertünkben van egy nagy hordó víz, amiből gazda locsolni szokott. Most csak félig volt vízzel, jól felmelegítette a nap, gazda pedig azt gondolta, hogy biztos jól fog nekem esni, ha belemárt egy kicsit. Megfogott, és belelógatott a hordóba! Én majdnem szívinfarktust kaptam, úgy megijedtem. Nem volt hideg, de a fütyim milliméteresre zsugorodott. Még jó, hogy a hátsó lábaim leértek az aljára, így meg tudtam állni, a mellsőkkel pedig a hordó falán kapaszkodtam. Gazda lefröcskölte kicsit a hátamat és a fejemet, aztán szedett is ki. Nem tartott sokáig, de én nagyon megijedtem. Utána persze jó volt a bundámnak, nyargaltam fel-le a fűben, élveztem, hogy a szél hűti a vizes hátamat. Igazából egész kellemes volt, de a hordót ezután messzire elkerülöm!
Kétszer a slagból is lelocsolt gazda jó meleg vízzel, de én nem vagyok annyira oda ezekért a vizes dolgokért.
Egyik este, mikor a nagy meleg enyhült, nagyon furcsa dolgot csináltunk gazdával: biciklivel sétáltunk!
Gazda betett a bicikli kiskosarába, úgy fuvarozott el a falun kívülre, ahol senki se jár (csak a kedves kis nyuszikák…). Elég kényelmetlen volt a kosár, mert olyan hosszú vagyok, hogy már nem tudom belehajtogatni magam, és eléggé féltem is benne. De rendes voltam, nyugton maradtam.
A falun kívül kiszállhattam, és néztem bután gazdára, hogy most mi lesz. Ő elkezdett lassan tekerni, én pedig ügettem mellette. Egy darabig nem értettem, hogy most mit is kell csinálnom, és csak néztem tanácstalanul gazdára. Aztán felfogtam, hogy most mi sétálunk, és tulajdonképpen tök jó, mert így nem kell a lassú gazdát bevárnom, mehetek rendes kutyatempóban. Nagyon élveztem, mert gazda lassan ment, így ugyanúgy tudtam szaglászni és jelölgetni, mint egyébként, csak haladtunk is mellette. Néha megállítottam gazdát, megsimogattattam a fejem, csak úgy megerősítésként, hogy jól csinálom ezt az újfajta sétálást.
Jó messzire elmentünk, a végén már egész sötét volt, csak gazda lámpája világított. A bozótban hallottam őzike-csörtetést, és éreztem is az úton a vadszagot, de nem mertem utánuk szaladni, mert azért alapvetően beszari tacskó vagyok gazda nélkül…
Olyan szépen mentem gazda mellett, hogy még a faluba visszaérve se tett pórázra vagy vissza a kosárba, szabadon szaladgálhattam. Csak a nagy kanyarban kötött meg, amíg át nem értünk az úton a járdára. Ott már szabadon haza ügethettem, és igazán élveztem! Majd máskor is így szeretnék sétálni, és majd elvisszük a másik gazdát is, ha hazajön.
No comments:
Post a Comment