Most hétvégén volt Etyeken a Pincefesztivál. Én még soha kutyaéletemben nem voltam fesztiválon, de nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen. El se lehetett volna otthon robbantani gazda mellől, mikor láttam, hogy már csavargáshoz készülődik. Még öreganyó is jött velünk. Nagyon izgultam, nehogy otthon hagyjanak, de mikor gazda betessékelt az autóba, megnyugodtam. Rögtön el is foglaltam a helyem az anyósülésen, még az se izgatott, hogy gazda visszaszaladt valamiért. Én már jó helyen voltam, nem mozdultam a kocsiból!
Nagyon jószagú helyeken autóztunk végig, öreganyó ölében ültem, és kilógattam a fejem az ablakon. Tudom, azt nem szabad, mert huzatot kapok és csipás lesz a szemem, de olyan jó szagok voltak odakint! És úúúgy szeretem, mikor összevissza lobognak a füleim!
Végre odaértünk, öreganyó kisbuszra ült, mert ő nem tud sokat sétálni, mi pedig a nagy hőségben elindultunk gyalog gazdával a parkolóból a fesztiválra. Kutya meleg volt, csak úgy izzott a lábam alatt az aszfalt! Lihegtem is rendesen, és az első útba eső füves-árnyékos helyen eldobtam magam. Egész az oldalamra fordultam, úgy hűtöttem a meleg bundácskámat. Most nagyon jó hasznát vettem az új kutya-kulacsomnak, amit előző nap vett nekem gazda. Ittam jó sokat és még a bundámra is került víz hűtésnek. Ezután már sokkal vidámabban sétáltam, és árnyék is volt bőven. Megérkeztünk a tett helyszínére, itt már sokkal több ember volt, sátrak, nyüzsgés, zenebona és 1-2 kutya is.
Már megtanultam, hogy ha nem otthon vagy a réten vagyunk, akkor kultúr-tacsiként kell viselkedni: nem szabad szétugatni az embereket, nem szabad összevissza nyargalni, gazda közelében, szófogadóan kell sétálni.
Ennyi ember között nem is mertem volna messze menni, galoppoztam szépen gazdával. Öreganyót is kiköpte a kisbusz, várt minket néhány kézműves sátor előtt. Sétálgattunk, nézelődtünk (én szaglásztam), barátkoztam kutyusokkal. Néha megcsapta az orrom finom kajaillat-foszlány, de a húsoknál, kolbászoknál és sülteknél valami sokkal finomabbat is éreztem: sajtszagot! Igazi, házi kecskesajt szagot! Finom illatos gomolyát. Füstölt tehénsajtot és parenyicát! Szinte csorgott a nyálam. Volt az embereknek kóstoló is, öreganyó egy csomó sajtot szedett össze, és kicsit arrébb a sátortól titokban nekem adta. Hm, milyen finom sajtok voltak azok! Még sose ettem ilyen ízletes sajtokat. Lehet, hogy egér ősökkel rendelkezem, azért szeretem annyira a sajtot.
Gazdák vettek igazi tehéntől származó igazi tejes turmixot, és két nagy bödön málnaturmix itókával leültünk egy árnyékos helyre. Találtam egy gusztusos botocskát, azt rágcsáltam és nézelődtem, míg gazdák iszogattak. A végén természetesen én mosogattam el a bödönöket…
Volt ott egy nagyon izgi hely is: egy forrás, aminek az alján egy kis medencében 10 centis víz gyűlt össze. Gazda levitt a forráshoz, és én rögtön belecsobbantam a finom hűvös medencébe. Nagy csobbanás nem volt, mert csak a lábacskáim lettek vizesek, de nagyon élveztem a vizet a nagy meleg után. Gazda lelocsolta a hátam, aztán mentünk tovább.
Visszafelé is belemásztam a kis medencébe, de láttam ám, hogy ott mellette van még egy medence. Cuppogtam arrafelé, de azt nem láttam, hogy egy mélyebb medence felé igyekszem. Zutty! Fejjel bele a mélyvízbe! Észbe se kaptam, hogy mindjárt megfulladok, gazda már húzott is ki a pórázomnál fogva! Megijedt ő is! De én is rendesen. Kotortam is ki a vízből, többet a közelébe se mentem. Dögöljön meg a forrás. Gazdának kellett a moszatot lemosni a fejemről, ami ráragadt a fejesugrás közben. Olyan büdös kiskutya lettem attól a víztől, hogy este meg kellett fürödnöm. Utána még büdösebb lettem… sampon szagú.
A fesztiválozás alatt még egy jó kis nyári záport is kaptunk, de engem nem nagyon zavart. Beültem gazda ölébe, és egy sátor védelmében nézelődtem és pihentem, amíg kint szakadt az eső. Amint elállt, a nagy tömeg hömpölygött is tovább. Akkor láttam életem talán legrondább kutyáját: egy olasz agarat. Lehet, hogy a legkisebb agár, nagyon drága és ritka kutyus. De olyan rusnya volt szegény! Sovány, vézna lábú, görnyedt tartású. Mit csinálnak egy ilyen kutyával? A nyuszit nem kergeti ki a lyukból, az biztos. Kis nebáncsvirág volt, oda se engedték hozzám a gazdák. Pedig megmutattam volna neki, hogy milyen vasgyúró, stramm tacskó vagyok! Sokkal strapabíróbb kutyus, mint ő. Igazi falusi kotorékeb! Az ilyen nyámnyila kutya egy kis szellőtől is tüsszögni kezd. Még a száraztápot is darálva kapja! He-he-he.
Na, de a kutyafikázás nem szép dolog. Folytassuk a fesztiválozást!
Már mindent körbejártunk, öreganyó pedig megéhezett. Sorba állt az egyik nagy kajasátornél, mi pedig gazdával a fűben ülve vártuk őt. Mellettünk az asztaloknál falatoztak az idegen emberek, és az egyik idegen embercsoport nagyon rendes volt, megkérdezték gazdát, hogy adhatnak-e nekem csontot. Hogy miért tőle, és nem tőlem kérdezték, azt nem tudom. Én a tányérjukból is kivettem volna, nem kell azt odaadni… Gazda tehát szerzett nekem egy műanyag tálban egy csomó őzike csontot. Jó illatos, szaftos csontocskák voltak. Raktak még mellé a szegény éhező kistacskónak egy fél szál hurkát és egy jókora csirkemell darabot is! Volt ám bőségtál a kiskutyának! Gazda megköszönte helyettem is, mert én nagyon el voltam foglalva a zsákmány szortírozásával. Közben öreganyó is levadászta kajasátornál a maga sült mangalica adagját, és együtt falatoztunk. Az asztal alatt a fűben rágcsáltam az őzikémet, ott jó hűs volt, és nem akarta senki elvenni a prédámat. Néhány gyanús kutyusra és kisgyerekre azért rá kellett morognom, amikor közelebb jöttek, de alapvetően nagyon jól viselkedtem. Később összeszedte gazda a csontjaimat és sétáltunk tovább. Szaglásztam, kolbászoltam, de fél szemmel mindig a szatyrot figyeltem, amiben öreganyó himbálta a csontos tányéromat!
Felmásztunk egy meredek füves dombra (kálváriadombra), ahonnan gazdák jó messzire elláttak, én pedig ismét szortírozni kezdtem a csontkollekciómat. Nagyság és szag szerint csoportosítottam őket, és mindegyiken szopogattam egy kicsit. A hurka fűszeres volt (meghagytam a cicáknak), a csirkemellet pedig félretettem otthonra. Gazda kürtöskalácsot evett, csontozás közben abból is kunyeráltam egy-két falatot. Szaladgáltak ott a dombon mindenféle idegesítő gyerekek, azokat kicsit megugattam, hogy nyugodjanak már le, de amúgy nagyon rendes voltam.
Már délután volt, kisétáltam magam, lassan visszaindultunk a parkolóba az autóhoz. Már nagyon sokat fesztiváloztunk, elfáradtam, és megtelt az orrom mindenféle szaggal. Öreganyó megint busszal ment, mi pedig sétáltunk gazdával. Már kicsit felhős volt az ég, így nem volt olyan tikkasztó, mint odafelé.
A kocsiban még szimatoltam egy darabig a tájat, de hamar elfáradtam. Otthon is csak fürödtem, aztán aludtam reggelig.
Ha én ezt a Dénes cimbinek elmesélem! Jó dolog ez a fesztiválozósdi. Majd megkérem gazdákat, hogy máskor is menjünk. Azt hiszem a sajtos része volt a legjobb. És a fürdéses, a fejesugrást leszámítva…
Világlátott kistacsi vagyok! És nagyon szépen viselkedtem, gazda büszke lehet rám!
De nem értek ám véget a hétvége eseményei!
Egy másik délután, épp alukáltam a nagy meleg miatt, láttam ám, hogy gazda megint készülődik valahová. Sőt, öreganyó is! Ennek a fele se tréfa, itthon ne hagyják a tacskót!
Megnyugodtam, mentem én is. Ugyanúgy beültünk az autóba, mint előző nap. Ugyanúgy szaglásztam egész úton, csak most Ercsibe mentünk a Duna partra a nagy vízhez! Útközben nagyon finom tehénke szagot éreztem, finom, illatos tehénkaki szagot! Hm, de finom volt! Nem győzte az orrom beszimatolni azt a sok érett szagot! De kiszálltam volna meghemperedni! Csak akkor lehet, hogy nem ülhettem volna vissza az autóba…
Szóval a Duna part. Az nagyon izgalmas hely. Valamiért gazdának a víz tetszik ott, de szerintem a parton annak a sok kavicsnak és hordaléknak sokkal jobb szaga van.
De hagytam magam, hadd csalogasson gazda a vízbe. Egy darabig mindig cuppogtam utána, de csak éppen addig, hogy a hasam ne legyen vizes. Nem vagyok én hal, hogy a vízben úszkáljak! A tacskó a rétre való a nyuszikákhoz, nem halászni! Hülye ez a gazda!
Öreganyó a parton ült egy csónak szélén, onnan figyelte, ahogy gazda próbál a vízbe csalni. Kicsit arrébb egy rottweiler játszott a gazdájával, na ő aztán úszott rendesen. Ha nem a botért úszott be, akkor teljes nyugalommal ült a vízben! Hogy milyen buta kutyák vannak. Majd jól tüsszögni fog otthon a fütyije! Ennyi ideig a hideg vízben!
És ha maga a mélyvíz nem lett volna elég veszedelmes, jött a következő ellenség: a hullám!
A hullám az egy olyan dolog, hogy jön a motorcsónak, aztán a víz megbolondul, és jön kifelé, el akarja nyelni szegény kiskutyát. Hiába ugattam meg és szaladgáltam fenyegető farokemeléssel a parton, azok a hullámok csak jöttek és jöttek! Egyszer majdnem a játéknak használt uszadékfámat is elsodorták, alig tudtam fogheggyel elérni és a partra menekíteni szegény botot!
A hullámok után újabb érdekesség jött: egy kutyus. Golden retriever féle nagydarab, zsemleszínű kutyus. Nagyon barátságos volt, majdnem annyira, mint a Dénes cimbi. Csak ez fiú volt, és meg akart reszelni. Nem is értettem először, hogy mit akar, csak amikor már mászott rám. De gazda olyankor arrébb zavarta, így csak játszadoztunk és szaladgáltunk. Gazda pedig szaladhatott utánunk, mert nem engedett el a pórázról, nehogy valami butaságot csináljak.
Egyszer a retriever barátom bement a vízbe! Egészen a nyakáig bement, úgy lesett kifelé. Én a partról teljes erőmből, mérgesen ugattam neki, hogy jöjjön már ki, mert elviszik a hullámok vagy megeszi a víziszörny. De hiába ugattam neki, még egy jódarabig ott ácsorgott. Hogy milyen ütődöttek ezek a nagy kutyák! Végre kijött, én pedig jól megkergettem és összeugráltam, hogy ilyen baromságot többet ne csináljon.
Mielőtt indultunk volna haza, gazda még párszor bevitt a nagyobb vízbe, hogy szoktasson. De épp csak annyira, hogy a lábam még leérjen, és ne ijedjek meg. Én pedig mindig bumeráng módjára hátraarcot csináltam, és cuppogtam ki a vízből a biztonságos partra. Ezt eljátszottuk párszor, aztán hazaindultunk. Már kezdett úgyis úszóhártyás lenni a lábam.
A retriever barátom egészen a kocsiig kísért minket, versenyt jelöltük a bokrokat és szaladgáltunk. Aztán elköszöntem tőle, és beültünk az autóba. De nem mentünk messzire, csak a fagyizóig, ahol ettem finom mozartos fagyit. Öreganyó ananászos fagyiját is kóstoltam, de az nem ízlett, inkább gazda tejszínes fagyijaiból koldultam.
Mire hazaértünk, már egy jót aludtam, és már aznap semmit se csináltam, csak este mentem ki gazdával locsolni. De csak nagyon kelletlenül cammogtam utána.
Hát ez mind történt a hétvégén. Minden nap jól elfáradtam, és egy csomó új dolgot láttam. Jó kis hétvége volt.
A fürdésről sajnos nem csináltak gazdák képet, az etyeki fotókat pedig most nem találom, mert gazda valahová elrakta őket. Szóval képek legközelebb.
No comments:
Post a Comment