Szombaton sajnos nem volt olyan szép nyárias idő, mint eddig a héten. Gazdák mérgesek is voltak, hogy így elrontja a rosszabb idő a hétvégéjüket. Reggel azért tudtunk gazdával kertészkedni, és új feladatot vettem bele a portfóliómba: hivatásos lótetű-ásó kistacskó lettem! Két lótetűt is sikerült a felszínre kaparnom, bár majdnem egy tök-növényke is áldozatul esett. Lelkes kaparó munkámat számos akna jelezte a kertben, főleg azokon a helyeken, ahol gazda már szépen elgereblyézte a földet…
Később esett az eső, én pedig befeküdtem a nappaliba alukálni.
Gazdák szereztek nekem egy nagy szatyor csontot. Annál a furcsa, nagyhangú hentes bácsinál voltak, aki mindig egy vagon csontot sóz ránk ingyen, mert hadd egyen a kiskutya. Most is annyi disznócsontot, porcot és bőrt kaptam, hogy egy hónap alatt se enném meg. Osztogattunk belőle a Dénes cimbinek, a cicáknak, a Somának, aki egy németjuhász, és nem annyira cimbi, de rokon-kutya, és egy csomót lefagyasztott öreganyó ínségesebb időkre. Kaptam csontot én is, eljátszottam órákig azokkal a nagy cupákokkal, aztán pedig őrizni kellett őket, nehogy a fel-le sétáló cicák elvegyék. Nagyon vad tudok ám lenni, ha valaki illetéktelen a csontocskáim közelébe megy!
Szombat délután gazdákkal kirándulni mentünk. Kicsit borús volt az ég, de azért szerencsénk volt, mert amíg sétáltunk, szép idő lett. A Balatonra mentünk, de én az út nagy részét végigaludtam a hátsó ülésen. Balatonfüredre akartak gazdák menni egy kis túrára a Lóczy-barlanghoz és a kilátóhoz, de annyira azért nem volt szép idő. Ezért először Tihanyba mentünk, itt még a nap is sütött a furcsa félszigeti klíma miatt. Szerencsére nem volt sok turista, így nyugodtabban sétálhattam és szimatolhattam. Az apátság nem annyira érdekelt, se a balatoni kilátás, bár gazda csinált egy-két jobb képet rólam és a vízről.
Engem jobban érdekelt a park és az illatos rózsabokrok. Nem a rózsák miatt. A kutyanyomok miatt!
Még sétálgattunk egy darabig a környező utcákban, aztán visszaindultunk a kocsihoz. Innen Füredre mentünk vissza, és a Tagore sétányon mentünk egy kört. Már egyszer jártam itt, de most sokkal izgalmasabb volt, mert beindították a nagy szökőkutat a téren, amit kellő körültekintéssel megszagolgattam. De nem rendeztem nagy fürdést vagy kajlálkodást, ahogy gazda akarta, csak diszkréten megszimatoltam egy kisebb vízsugarat.
Volt sok kacsa a vízben, de az sem nagyon érdekelt. Inkább a szagokat analizáltam a kavicsútra szegezett ormányommal. Találkoztunk egy-két kutyussal is, de mindegyik nagyon elfoglalt volt. Némelyik bottal, némelyik a kacsákkal ismerkedett, így nem nagyon barátkoztunk. Sikerült megszereznem néhány kishal tetemet a parkban a pecások közelében, de a gazdák mindig elvették, és jól leszidtak. Inkább örültek volna, hogy milyen finom, zamatosan büdös halacskákat fogtam nekik… Bosszúból (és szükségből) odabogyókáztam nekik a park kellős közepére! Szedhette gazda a kutyahurkát! He-he!
Szóval nem mentünk a Balatonnál nagy távokat, de szép helyeken sétáltunk, és nekem ennyi elég is volt. Hazafelé meg se mozdultam, durmoltam a hátsó ülésen, aztán pedig otthon a takaró alatt.
Vasárnap délután vendégség volt nálunk kerti sütéssel. Jött a Mylo haver és a gazdái. Az összes gazda kiült az udvarra, finom illatút sütögettek, beszélgettek, mi pedig a Mylo haverral játszadoztunk. A tüzet nagy ívben elkerültem mindig, mert nagyon félek tőle. Később, mikor a tűz már kialudt, a sütőolaj pedig kihűlt, belenyaltam egy kicsit, de gazdák elzavartak onnan. Pedig finom, illatos olaj volt. Csak utána úgy fájt a hasam tőle, hogy egy marék füvet el kellett rágcsálnom az udvaron, hogy helyre tegye a bendőmet.
A szomszédok hoztak nekünk, kutyusoknak egy csomó csontocskát, mi azzal piknikeztünk a Mylo haverral, amíg gazdák nyársakat sütöttek. Voltak finom torták is, azokból is kaptam egy-egy falat kóstolót, de csak kicsit, mert vigyázni kell az alakomra. Így golyók nélkül ugyanis könnyen elhízhatom, sőt már egész széles vállú, zömök tacskó lettem. Nem vagyok kövér, de már nincs olyan anorexiás módon behorpadva az oldalam, mint régebben. Most szerintem pont formás vagyok, de már nem szabad híznom. De a csont szerintem nem hizlal… Abból jöhet akármikor akármennyi!
Ebben a nagy vendéglátásban nagyon elfáradtam, még esti sétához se volt kedvem. Gazda füstszag-mentesítette a bundámat, aztán betúrtam magam a pokróc alá, és még másnap reggel is csak nagyon fáradtam másztam elő…
De elmondhatom a hétvégén világjáró és társasági kistacskó voltam!
No comments:
Post a Comment