A nyuszi vadászathoz 3 dolog szükséges: egy nagyon elszánt tacskó, egy kupac nyuszika (lehetőleg minél lassabban fussanak, hogy el tudjam őket kapni), gazdák, akik figyelik a nyuszikat és összeszedik a hoppon maradt tacskót.
Egy kicsit pontosabban:
Már máskor is vadásztam a réten nyuszira, párat igazán jól megkergettem, ha nem is fogtam meg őket. De ma este nem a rétre mentünk, gazdákkal elsétáltunk a tordasi csárdáig és tóig. Bár itt van közel, de én még sosem jártam ott lent, még azt se tudtuk, hogy a kutyusok bejöhetnek-e egyáltalán. Jelentem, bemehetnek, csak a játszótér környékén van kutyáknak behajtani tilos tábla, de az érthető is. Én se szeretném, ha a gyerekem kutyakakiban henteregne. (Nem mintha egy kigolyózott tacsinak lehetne gyereke. Nem mintha én nem fetrengenék szívesen kakikban, ha gazdák engednék...)
Szóval a csárdánál szuperül körbe lehet sétálni az igényes környezetű tavat. Gazdákat elküldhetjük kajálni vagy kalandparkot mászni, mi kutyusok pedig nyugodtan vadászhatunk nyuszikra. Mert itt olyan fura emberek élnek, akik a sok nyuszikát szabadon tartják a tó területén! Összevissza, mindenhol rohangál a sok szürke tapsifüles! Nem hittem a szemeimnek! Azt hittem megártott az ebédre evett sok főtt hús és délibábokat (délinyulakat) látok! De nem! Hús-vér, jó szagú nyuszikák voltak! Úgy megkergettem volna őket, de gazdák nem engedtek el! Nyüszítettem és ugattam a nyusziknak, hogy várjanak meg, de mindig elfutottak. A szagnyomuk viszont ott volt mindenhol. Teljesen meg voltam veszve attól a fincsi nyúlszagtól! Nem győztem analizálni azt a sok szimatot!
Mire körbeértük a tavat, már tiszta ideg voltam. Végre kiértük a csárda területéről, és mit látok! Ott is mindenhol nyuszika van! Ezek a nyuszik jól elszaporodtak itt. Gondoltam, ritkítani kellene az állományt! Ott ült az út közepén 3 nyúl, húztam gazdát, futottunk, de gazda elég lassú volt, bármilyen erősen is húztam. Persze, hogy a 3 nyúl ötfelé szaladt! Üldözőbe vettem őket a bokrokon át, de elég hamar fennakadtam a flexipórázzal. Gazda kibogozott a bozótból, aztán elengedett egy frissen learatott lucernamezőn. Végre szabad voltam! Szabad vadásztacskó! Reszkessetek nyuszikák!
Kajtattam is keresztbe-kasul a lucernásban. Annyi nyuszi szag volt, hogy nem is fért bele mind az orromba. Pedig naaagyon hosszú orrom van ám! A nyelvem már a földig lógott, annyit kajtattam. Jó messzire elmentem minden irányban gazdáktól, de azért figyeltem, hogy látótávolságban legyenek, nehogy elhagyjam őket. Volt pár jó kis nekifutásom egy-egy nyúl után, de sajnos nagyon gyorsak voltak. Nem fogtunk nyúlvacsorának valót. Vadászat után még szimatoltam pár őzikét a vadaspark kerítésén át, de a nyuszik izgisebbek voltak.
Olyan sokat vadásztam, hogy alig bírtam hazamászni és felcammogni a lakásba. Gazda megmosta a patáimat és már mentem is a pléd alá aludni, annyira kikészültem ettől a nagy vadászattól.
Sajnos képek nem készültek, mert nem is terveztünk ilyen jó kis programot, nem volt fényképező gazdáknál, különben is olyan gyorsak voltunk a nyuszikkal, hogy esélyük se lett volna lekapni minket.
Szóval kutyus társaim, ha nyuszikázni akartok, gyertek bátran Tordasra.
Minden tacskó jöjjön nyúlvadászatra a csárdához!
De ha jöttök, szóljatok nekem is, megyek bandázni!
Ezek nem mai, kicsit korábbi, tavaszi képek.
Itt éppen őrült tacskót alakítok.
Itt pedig idomítom gazdát a helyes falat osztogatási technikára, de még sajnos elég gyatrán csinálja szegény gazda. Még gyakorolnom kell vele.
No comments:
Post a Comment