Mivel már egy éves múltam, felnőtt kutyusnak érzem magam. De a gyerekkorom olyan izgalmas volt, hogy kár lenne, ha kimaradna. Csak úgy felteszek ide néhány képet. Most többre úgysincs időm, mert egy flakon vár kivégzésre.
Mert a flakonok nagyon jó játékok ám. Mindegy, hogy üdítős vagy citromleves, kicsi vagy 2,5 literes. Módszeresen ki kell őket végezni. Először le kell vetkőztetni őket, és a rajtuk lévő címkéket minél kisebb cafatokra széttépve kell körbeszórni a lakásban. Aztán jöhet a kupak tekerése. Gazda mindig jól rászorítja, hadd dolgozzak vele, öreganyó pedig épp csak rátekeri, hogy szegény kiskutyának ne kelljen sokat dolgoznia vele. Bármennyire van rátekerve, kis küzdelem árán tuti leszedem. A kupakot ezután szétrágom, és elhagyom valahol, hogy lehetőleg valaki belelépjen mezítláb… Ezután kicsit szétcsócsálom a kupakmenetet. Ez citromlé flakonnál kicsit gáz, mert hiába mossák ki gazdák az üveget, citromos marad, én pedig nem győzöm visszanyalni a nyálam…. Szóval a flakont ezután addig kell rágni, dobálni, taposni, amíg tök lapos nem lesz. Ezután körbe-körbe kell hurcolni a lakásban, mint egy győzelmi érdemrendet, aztán mehet a szelektívkukába, mert engem többet nem érdekel!
Ennyi a flakon kinyírása, jöhetnek a képek!
Ez volt az első kutyaágyam, amit a cicáktól kaptam kölcsön. Azóta már rég kinőttem és elég rongyos is, mert kicsit szétrágtam... jól van na, még kis buta tacsi voltam... az a plüss tigris is már rég a plüssállat-mennyországban van...
Ez a tigris volt az első játékom, már akkor velem volt, mikor gazdák hazafuvaroztak a szüleimtől a mostani birodalmamba.
Itt éppen henyélek. Hű, még milyen kicsi voltam!
Gazdákkal sétáltunk a Velencei-tónál, ott találkoztunk ezzel a másik kistacsival. Végre egy kutya, aki kisebb nálam!
Ez a másik gazdám. mindenáron pózolni akart, de én utálom a fényképezést, inkább mentem volna a fűbe szaglászni.
Itt megint henyélek.
No comments:
Post a Comment