Ez kutyaéletem első blog oldala. Annyi sok mindent szeretnék leírni, csak így az elején még megilletődik az ember (… a kutya). Ez olyan, mint amikor egy új csontot kapsz, és azt se tudod, hogy melyik végét kezdd el csócsálni.
Eddig is írtam néhány naplóbejegyzést izgalmas kutyaéletemről az utókornak, csak nem tettem közzé. Ezeket a régebbi tacskóeseményeket is szép sorban közzéteszem, de előbb bemutatkozom.
A hivatalos nevem CZECZEI CICANYÚZÓ SÜTI ÚR. Nem vagyok törzskönyvezve, de egy rendes kutyának legyen rendes neve. A gazdák csak SÜTI-nek hívnak. Az idegenek hívhatnak akárhogy, úgyse hallgatok rájuk J.
2010. március 1-jén születtem Törökszentmiklóson, anyukám törpe tacsi volt, apukám pedig normál tacsi egy árnyalatnyi keverék beütéssel. Voltak testvéreim is, ugyanolyan szép barna kistacsik voltak mint én. De se rájuk, se az eredeti gazdáimra nem nagyon emlékszem, mert 6 hetes koromban magukhoz vettek a mostani gazdáim. Három van belőlük: anyagazda, apagazda és öreganyó-gazda. Összevissza fogok hivatkozni rájuk, de ez a blog nem is róluk szól, hanem RÓLAM!
Nem olvastam a tacskó-sztenderd előírást, de kinézetre elég tacskósan nézek ki. Szép barna színű standard rövid szőrű tacskó fiú vagyok (vagyis fiú csak voltam, mert elmentem ivartalanításra). Van chipem is, kutyaútlevelem, hogy elkísérhessem gazdákat a világ végére, és mindenféle oltással is rendelkezem, tehát teljesen utazás- és társaságkompatibilis kutyus vagyok.
Huh, ennyi kutyakaparástól már teljesen elfáradtam. Most pihenésként megpróbálok felrakni néhány képet magamról.
Itt még nagyon kiscucu voltam, két hónapos. 2010. májusban készült, csak a béna gazdák elfelejtették beállítani a fényképezőn a dátumot.
Szintén egy kiskutya képen, hátul az egyik gazdám. Itt éppen a kanapén vagyunk, ez a kedvenc helyem, itt szoktam tévézni, rágcsálni és szunyókálni.
Művész-fotó a kis Sütiről. Süt rám a reggeli napocska.
No comments:
Post a Comment