Felteszek néhány képet a hétvégi etyeki kirándulásról, ez tegnap elmaradt.
Nagyon meleg volt, a fűben kellett hűtenem a bundámat, nehogy túlhevüljek.
A pincegödör mellett pózoltunk gazdával, hogy legalább valami borozós kép is legyen. Közben az úton mindenki visítozott, hogy milyen aranyos kutyus, és milyen cuki kutyus, és édes és pici és mittudoménmi. Miért nem mondják, hogy milyen izmos? Vagy milyen vadász kinézetű? Vagy sportos? Vagy valami. Cuki és aranyos. Az aztán nem vagyok, főleg, amikor szétugatok valakit!
Ez volt a második és egyben utolsó merítkezésem a forrásnál. Itt éppen indulok a mély, moszatos nagy medence felé, hogy fejest ugorjak... Amúgy nagyon jó hideg vízű kutyaúsztató volt. Mondtam is már gazdának, hogy otthon is csinálhatnának egy ilyet.
Felültünk a dombra, és pihentünk egyet. Amikor az őzcsontjaimmal már kijátszottam magam, beültem gazda ölébe kürtöskalácsozni. De csak kicsit kaptam, mert az nem kutyusnak való kaja. Pedig finom volt.
Itt már otthon vagyunk, és a teraszon osztályozom az elkoldult zsákmányállataimat. Valahogy egy krumpli is belekerült a tálkába. Na azt nem kértem, az tuti! Valaki becsempészte a tálacskámba!
Tegnap este a másik gazda is hazajött a külföldi munkából egy hét után, így a kistacskó rövid üdvözlést követően egy kicsit háttérbe szorult. De nem erőszakoskodtam, átballagtam inkább öreganyóhoz. Még jó, hogy a hazaérkezése előtt sétáltunk egyet a másik gazdával és segítettem locsolni is, így azért kicsit elfáradtam.
No comments:
Post a Comment